Az ő nevét kell megjegyezni: Peter Tickell
Szinte már hazajár Sting Budapestre. Koncertezett tavalyelőtt, tavaly, és eljött az idén is. Ez az idei szám szerint a nyolcadik budapesti koncertje, amely jóval rockosabb volt, mint az előző két szimfonikus zenekaros. De nem unja a közönség, nem gondolja, hogy hatvanévesen vissza kellene vonulnia, vagy aki ezt gondolja, nem jött el a Papp László Budapest Sportarénába. Akik viszont ott voltak, azok megint megtöltötték a házat. Pedig nem énekelt semmi újat Sting, ennek ellenére mindenhol hasít a Back to Bass turnéval. De hogy ő se unja és más se, csomó számot újrahangszereltek, leginkább a Seven Dayst.
Jó estét, mindenki! – töri a magyart Sting, és próbálkozik ’köszönömmel’, meg megtudni, hogy mondjuk magyarul a foxot. De azt már nem vállalja, hogy elismételje a ’róka’ szót. Túl sokat nem beszél, nyomja a számokat egymás után. Nem is a táncparkett ördöge, valószínűleg sosem volt az. Gyakorlatilag egy kis fenékrázásban kimerül a koncert fitneszrésze. Pedig a zenész jó karban van, olyan izmos, hogy zokogva könyörögne minden hatvanas ilyen fizikumért (mondjuk, fiatalabbak is.)
Persze nem ’egyszálgitáros’ buliról volt szó most sem. Most nem hozott/kért fel szimfonikus zenekart, saját bandával nyomta. Ebben 1990 óta állandó gitárosa Dominc Miller, vagy ezer közös koncerten vannak túl, és jó pár dal közös írásán. A dobklasszis Vinnie Colaiuta szintén kilencven óta játszik Stinggel, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Akkor mondott mindig nemet, amikor már nem vállalt el egy-egy monstre turnét. A billentyűs David Sancious az idén két „visszatérő”-turné részese. A Back to Bass után Peter Gabriellel koncertezik a Back to Fronton, amely szintén negyedszázados jubileumot ünnepel, méghozzá Gabriel ikonikus albumát, a So-t. A vokalista pedig ugyanaz a hölgy, Jo Lawry, aki a korábbi szimfonikus zenekaros turnén is Stinggel énekelt, hasonló féloldalas hajjal és felsővel.
Csak tehetséges emberek engednek maguk mellé a színpadra igazi talentumot. Így tett Sting is. Peter Tickell még csak huszonhat éves, és úgy játszik elektromos hegedűn, mint egy isten. Olyan, mintha Lajkó Félixet látnám a színpadon. Ha tapsolják, elbújik, miközben a nagy öregek próbálják a figyelmet rá irányítani. Olyan érzelemmel, energiával és tudással zenél, hogy bármennyire imádom Stinget, rá kell figyelni. Nem zavarja, hogy két perc múlva ostorszerűvé válik a vonója, nincs az a zsinórgubanc, ami ki tudná billenteni. Ő volt a frenetikus koncert sztárja, meg a sok ismert dal, a temérdek Police-os és rengeteg a szólókarrierből: az Every Little Thing She Does Is Magictől a Fragile-on át, a Fields of Goldon keresztül az Every Breath You Take-ig és a Next to You-ig.