Az első magyar néprajzi filmfesztivál
A néprajzi filmek eddig besorolódtak a dokumentum film műfajába, most először mutatkozik meg önállóan a mozgó-néprajz a DocuArt Dokumentumfilmes Központ (Palantír Film Alapítvány) és a kortárs néprajzi jelenségeket gyűjtő, néprajzi múzeumi MaDok program közös rendezésében. A fesztivál a Dialëktus Európai Dokumentum- és Antropológiai Filmfesztivál 2011. évi különkiadása, írják a szervezők.
Láthatunk filmet például egy francia tanárról, aki malmot vásárolt az Alföld közepén, önzetlenül felújíttatta, s most átadná valakinek, hogy megőrizze, működtesse (Malom c. film). Egy másik a gömörszőlősi kerítések ökológia üzenetét mutatja be (A kerítések ökológiai hátizsákja). Láthatunk filmet a hantik közt élt s halt Schmidt Éva néprajzkutató legendás halála utáni utóéletéről (A lelőtt harcos lelke).
Több film is foglalkozik a cigányok tradicionális kultúrájával, például az erdélyi Őrkő község cigányaival („...hogy közösségben nőjenek fel”, A jó lovat nem kell ütni), a bódvalenkeiekkel (A Nap és a Hold), az erdélyiekkel (Záporeső, szembeni szél), de láthatunk például filmet a hadadi nemzetiségi németekről is (Amíg sokan voltunk).
Külön ágat képviselnek a néprajzi portréfilmek, például pásztorokról (A bugaci pásztor, A Hortobágy örökös pásztora), muzsikusokról (A csángó zenész: Timár Viktor, Tosko - az utolsó prímás), mozdonyvezetőről (Ki a gőzöst igazítja), magukra hagyott, kiérlelt bölcsességű parasztemberekről (Még oda nem ér az idő), a szent életű csángó csodadoktorról, Bendek Mártonról (Benedek doktor csodakútja), Kallós Zoltán népzenekutatóról (Kallós Zoltán „Tündérkertje”), Hofer Tamás néprajzkutatóról (Átánytól Chicagóig).
Egy másik vonulat a népi tudásba, a mesterségekbe vezet be, megtanulhatunk kosarat fonni (A noszvaji hátikosár fonása), ostyát sütni (Karácsonyi ostyasütés) vagy kenyeret készíteni (A tusnádi pityókás kenyér).
De láthatunk a nagyváros néprajzával foglalkozó műveket is, például egy Haller utcai üzletről (Milán csemege), vagy egy Keleti pályaudvar közeli bérházról (Játék a tér).
A versenybe kilencvenkét filmet neveztek, melyeket be is fogadott a fesztivál előzsűri és válogatás nélkül. Némelyikkel már a tévé képernyőjén is találkozhattunk, s remélhetőleg a legtöbb eljut majd a szélesebb közönséghez is. Hiszen amiről beszélnek, közkincs.