Az épületet és benne a műtermet egy fiatal építész, Bodzán Antal tervezte, de a téralakításban szabad kezet nemigen kapott. Bak Imre és felesége pontosan tudta, mit szeretne, mekkora hely, mennyi fény kell a nagyméretű festmények alkotásához, fotózásához, mozgatásához.
Ez ugyanis már a harmadik műhelye a mesternek. Néhány éve éppen azért építtette, mert az előző egy régi ház volt a XI. kerületi Bártfai utcában, amit folyamatosan alakított, de nem tudta tisztán szeparálni benne a funkciókat. Itt most együtt van egy nagy kiállító- és munkatér, egy végig nem futó térelválasztó fal mögött pedig megtalálható a könyvtár és a társalgó, ahol egy üvegasztalhoz ülünk le beszélgetni, dizájnszékekre.
|
A hét műterme: Bak Imre műhelye
Reviczky Zsolt |
Bak Imre a gyönyörű műterem ellenére mégsem a mennyei nyugalomban alkotás éveit éli, egzisztenciális terhek nyomasztják. Vajon látszik ez az őrlődés a képeken? Az biztos, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek posztmodern felszabadultsága, formai sokszínűsége, jelhalmozása már a múlté. A kompozíciók higgadtak. Az utóbbi években háromszögalakzatokból építkeztek az akár absztraktnak, akár tájképnek is értelmezhető látványok. Bak Imre szerint ezek a szilánkos formák jeleztek azért egyfajta kiélezett lelkiállapotot. Az idei képeken a szilánkok feltűnően átváltoztak nyugodtabb négyzetkonstrukciókba, ami, nem tudjuk, pontosan miért történt, de nyilván a hangulatok és világolvasatok befolyásolták ezt is.
Bak Imre a pályája kezdetétől, a hatvanas évek elejétől a korszerűt kereste a festészetben, ami itthonról alig-alig vagy nagy késéssel volt látható. Szerencséjére hetvendolláros keleti turistaként már a hatvanas évek elején kiengedték nyugati tanulmányútra. Nyugatnémet művészekkel, galériásokkal ismerkedett, és közelről látta, hogyan ragadja el a vezető szerepet az új amerikai művészet Párizstól a hatvanas évek közepén-végén. Maga is követője lett a hard edge-nek, belekóstolt a pop-artba, a maga személyes látásmódját és lokalitását is belevíve, majd egy időre abbahagyta a festést a koncept művekért, hogy később annál nagyobb kedvvel térjen vissza az ecsethez a hetvenes évek végének új szenzualizmusa idején, és aztán felszabadultan merüljön el a posztmodernben, majd jöjjön, ami ma van.
Ennek az útnak a termését látjuk a műteremben a falnak támasztva, néhány korszakjelölő képén. A legújabb öt-hat műve most jött vissza a Deák Erika galériabeli kiállításáról. És most készül a Paksi Képtárba egy, a pályája csomópontjait bemutató tárlatra, amihez persze igazából nagyobb hely kellene, de nagyszabású kiállítása tizenhét évvel ezelőtt volt utoljára. Így hát ismerik ugyan a nevét, mondja a mester, de kevesen látják, mit fest mostanában.
