Emellett: a magát csak kurvának nevező, filléres prostituált a Szivárvány mozi utolsó sorában fogadja korántsem exkluzív kuncsaftjait, így idővel filmértővé lesz. Azaz, különbséget tesz az Amarcord, a kedvenc Volt egyszer egy Amerika, és a Julia Robertsszel leforgatott giccs között. Popa és a rendező Bugnar (1969) tudja a receptjét, mivel-hogyan indítsa be a könnycsatornákat, vagy ingereljen nevetésre. Azonban nem mindegy, hogy valakinek/valaminek a hatása alá kerülünk, vagy hogy azt érezzük a zsigereinkben, éppen azon fáradoznak, hogy hatást gyakoroljanak ránk. Az utóbbi eset a vendégjáték legfőbb jellemzője.
Ugyanakkor a könnyedség és a súlyosság között ügyesen lavírozó, a szélsőségeket gondosan kerülő Szivárványlány remekül megírt munka. (Ön)ironikus, költői, a humora eredeti. Némelykor bölcs, fájdalmas. A csillogó tekintetű, a kelleténél gyakrabban sírva fakadó színésznő karcos, rekedtes orgánuma önmagában említésre méltó; különösen, hogy tizenhárom orosz/szovjet filmbetétdalt is elénekel, rutinnal és meggyőzően, Marian Hâncu zongorakíséretével.
A szerepben ez idáig több mint hetvenszer deszkára lépő előadó elátkozott clownja a harsányság, a kiégettség, a vásáriság, az elárvultság, a magány patikamérlegen kimért elegye. Sejthető, hogy az egy kartondobozban vegetáló, egyre gyakrabban az üveg aljára néző pária sosem fog leánderes házba költözni a fekete macskájával, nem lesznek sem ikerlányai, sem fagylaltos kocsija. Egy ideig úgy tűnik, mintha tombolna benne a dafke életvágy, de lassacskán kiderül, hogy ez a kirobbanó vitalitás hamis: addig tart ki, amíg – utoljára – elmeséli élete legfontosabb epizódjait.
Csakhogy a technikás, önmagától megrészegült Popa éppen azt nem hitette el velem, hogy a múltidézése tragikus téttel bír. Ehhez kevés volt benne a spontánság, a tiszta ösztön, viszont túl sok a tudatosság, a kiszámítottság, a mesterkéltségbe átcsapó profizmus. Főként ezért nem teremtette meg az egyszeriség és a személyesség élményét, sőt, annak illúzióját sem. A fogyaszthatóan szomorkás, közel sem fölkavaró estén a kvalitásos művészt legyűrte az üzembiztos, energikus iparos.
Lia Bugnar: Szivárványlány
a Bukaresti Nemzeti Színház vendégjátéka a Radnóti Színházban
