Például itt van rögtön ez a dandaranda. Pár hete voltam a Felvidéken, de ott sem tudtak semmi érdemit mondani a létezéséről, állítólag egy étel, ami édes, talán a nudlihoz hasonló, de az sem biztos, hogy egyáltalán létezik. Ami a regény szereplőinek többségéről is elmondható. És ezzel már rögtön a regény két mondatát is idéztem, miközben a dandaranda jelentése mindörökre rejtve marad előttem: a Google szerint internetes mém, ami lekváros vagy mákos ételként olyan lehetetlen párosítások közül bukkan elő, mint mondjuk a libazsírtorta vagy a nyárson sült bárányfelhő.
Aztán több kommentelő is ezt a (nick)nevet használja – egyikük talán éppen maga a regény szerzője. Tehát mindenképpen kell lennie valamiféle netes előtörténetnek, valamiféle jelentésbeli többlettartománynak, amiről nem tudok – és ez az apró rejtély rögtön kíváncsiságot gerjeszt maga körül, helyzetbe hozza az olvasót, feszültségben tart és nem engedi, hogy letegyem a könyvet.
Amúgy – és ez a második meglepetés – nem is nagyon akarom letenni, mert olvastatja magát, meghökkentő és frappáns, továbbá annyira meglepő, hogy meg is nézem: tényleg egy kéméndi születésű és Pozsonyban élő fiatalember írta-e.
Éppen a valóság és az abszurd különleges keveredése élteti/teszi hihetővé a regényt – az egyes szám első személyben összevissza mesélő őr és a külön világként köztünk élő kínai figurája annyira valóságos és mai, hogy minden egyéb fordulatot elfogadhatóvá tesz.
