galéria megtekintése

Az őr kínai csaja

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 10. számában
jelent meg.


Torma Tamás
Népszabadság

Például itt van rögtön ez a dandaranda. Pár hete voltam a Felvidéken, de ott sem tudtak semmi érdemit mondani a létezéséről, állítólag egy étel, ami édes, talán a nudlihoz hasonló, de az sem biztos, hogy egyáltalán létezik. Ami a regény szereplőinek többségéről is elmondható. És ezzel már rögtön a regény két mondatát is idéztem, miközben a dandaranda jelentése mindörökre rejtve marad előttem: a Google szerint internetes mém, ami lekváros vagy mákos ételként olyan lehetetlen párosítások közül bukkan elő, mint mondjuk a libazsírtorta vagy a nyárson sült bárányfelhő.

Aztán több kommentelő is ezt a (nick)nevet használja – egyikük talán éppen maga a regény szerzője. Tehát mindenképpen kell lennie valamiféle netes előtörténetnek, valamiféle jelentésbeli többlettartománynak, amiről nem tudok – és ez az apró rejtély rögtön kíváncsiságot gerjeszt maga körül, helyzetbe hozza az olvasót, feszültségben tart és nem engedi, hogy letegyem a könyvet.

Amúgy – és ez a második meglepetés – nem is nagyon akarom letenni, mert olvastatja magát, meghökkentő és frappáns, továbbá annyira meglepő, hogy meg is nézem: tényleg egy kéméndi születésű és Pozsonyban élő fiatalember írta-e.

 

És ha már itt tartunk: Felvidéken voltam vagy Szlovákiában? Kisebbségi magyar a szerző, aki alanyi jogon ír jól, és, csak úgy, mellesleg, magyarul? (Ezt a furcsa, bizsergető alapállást tovább bonyolítja, hogy a fura biztonsági őr és a kínai boltoslány viszonyát jobban elhinném, ha mondjuk, lengyelből fordították volna...)

Éppen a valóság és az abszurd különleges keveredése élteti/teszi hihetővé a regényt – az egyes szám első személyben összevissza mesélő őr és a külön világként köztünk élő kínai figurája annyira valóságos és mai, hogy minden egyéb fordulatot elfogadhatóvá tesz.

Dumafolyam vagy multikulti melodráma? XXI. századi rögvalóság vagy kocsmai dumázás, hatalmas metafora vagy ez is része egy olyan katatón belső magánmonológnak, amivel a szöveg tanúsága szerint a biztonsági őrök dobnak fel szívesen egy-egy agyzsibbasztó éjszakai szolgálatot? Veres István látszólag könnyű kézzel tette oda ezt a szöveget, ami szerencsére nem is olyan hosszú, hogy idővel fárasztó lehessen. A szöveg(elés) uralja a regényt, idővel teljesen ki is sajátítja, a történések alárendeltté és olykor kevésbé hihetővé/befogadhatóvá válnak, ami ront a hatásfokán.

Ebbe az irányba dolgozik a hármas tagolás is (alcím: szerelem, biztonság, kutyák), a három rész érezhetően más hangütéssel próbálkozik, de ez nem mindig sikerül. A legerősebb a magánszövegét végig nyomó biztonsági őr monológja a hihetetlen történetdarabokkal, illetve a sültvalóságból, bulvárból és kifinomult valóságérzékből összegyúrt atmoszféra. Időnként még Tar Sándor és Debrecen is eszébe jut az olvasónak. A lakótelepi kutyaétterem története viszont a legvékonyabb szál, szerencsére zárójelbe teszi a különös lávsztori, mert a vége – ezt talán elárulhatom – hepiend lesz.

Kelet-európai hepiend? Ami biztos: valami nagyon kortárs puhatolózás és a kellemetlenség érzése, amikor túl gyorsan tapogathatjuk ki a ketrecünk rácsait. Illetve a teltségnek az az érzete, amit a nátrium-glutamát intenzív jelenléte okoz a kínai kajáldákban. A kutyák ehetőek, tigrisember is létezik, az öngyilkosságot pedig csak nagyon kevés választja el a házasságkötéstől.

Veres István: Dandaranda. Kalligram,163 oldal, 2500 forint

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.