Az érem klasszikus megkötések szerint kör alakú és nem terjed túl tizenötször-tizenötször-tizenöt centiméteren. Szlávics László ezt a tizenöt centis méretet már sokallja is, főleg a harmadik tizenötöt, amely a magassági kiterjedést jelöli, vagyis az érem harmadik oldalát.
Neki az érem mégiscsak egy kisebb és mindenképp lapos valami. No nem mintha annyira ragaszkodna a klasszikus megjelenési formához, mert amúgy eléggé szabadon kezeli e tárgy fogalmát. Százados úti műtermében a fiókok tele vannak különös kisplasztikákkal, amelyekkel megújította az érem műfaját.
Tényleg csodák kerülnek elő. Az éremnek olyan különös megjelenései, amelyekről a néző maga sem gondolná, hogy azok, ha amúgy nem ilyen környezetben találkozik velük. Üvegbetétes, mozgó, zenélő érmek, fa- és kagylóérmek. Egy egész sorozatot készített például a mobilszobrász Haraszty István tiszteletére, az ő fifikás műveinek lekicsinyítésével és egyszersmind újragondolásával.
Az egyiken az érem peremén egy acélgolyó gurul körbe-körbe: ez az Élenjáró. Parányi érementeriőrökben megmintázta Váli Dezső híres műtermét is. Legizgalmasabbak talán a Kultikus őspénzek, amelyek csupa olyan anyagból, tárgyból készültek, amelyeket a természetközeli népek pénzként használnak. Tollakból, kagylókból, pénz kauricsigákból, kőkorongokból. Tavaly vekkerek fogaskerekeiből komponált érmével nyerte meg az országos érembiennálé nagydíját Sopronban. Persze klasszikus érmeket is alkot, de azt mostanában inkább csak megrendelésre.
