galéria megtekintése

Az ember kicsi, a hegy nagy

Az írás a Népszabadság
2015. 09. 26. számában
jelent meg.


Csákvári Géza
Népszabadság

1996. május 10-én Rob Hall, az új-zélandi Adventure Consultants hegymászója és kuncsaftjai nekiindultak, hogy megmásszák a Mount Everest csúcsát. Ez sikerült is nekik, de végül olyan viharba kerültek, hogy többen a csoportból soha nem tértek vissza. Köztük maga Hall sem, aki az utolsó embert is megvárta, míg feljutott a csúcsra. A hegymászás történetének legtöbbet emlegetett tragédiájából az izlandi Baltasar Kormakur készített filmet parádés szereposztással.

Ezzel a művel nyitották meg a nemrég lezajlott velencei fesztivált. A film azóta a hazai mozikba is megérkezett.

Fotó: UIP DUNA

A film előkészítése nyolc évvel ezelőtt kezdődött. Ekkor utazott Kormakur először Új-Zélandra, hogy találkozzon dr. Jan Arnolddal és lányával, Sarah Arnold-Hallal. Jan épp megszülni készült a férjével közös gyermeküket, amikor bekövetkezett a tragédia. A filmben hallható párbeszédet, amikor Rob Hall rádió és telefon segítségével utoljára beszél a feleségével, soha nem hallgatták meg addig a találkozóig a szerencsétlenség óta.

 

Tizennyolc évvel később azonban egy filmrendező kedvéért megtették. Kormakur szerint nem kevés terhet vett magára azzal, hogy a Hall család a bizalmába fogadta és megosztotta vele a traumájukat. Ezután sokkal elszántabban harcolt azért, hogy a film elkészülhessen. A stáb végül 2014-ben az olaszországi Cinecitta stúdióban, a Dolomitokban és Nepálban rögzítette a jeleneteket.

– Nem baj, ha vannak másképp vélekedők – mondta lapunknak Kormakur arra a megjegyzésünkre, hogy nem minden kritikus lelkesedett a filmért. Peter Bradshow, a Guardian ítésze például banálisnak minősítette a film dramaturgiáját. A rendező szerint addig nincs baj, amíg emberek elgondolkodnak a látottakon, elvégre sokan pont azért lelkesedtek a filmért, amiért mások kritizálták. Egy filmesnek nem dolga, és nincs is rá lehetősége, hogy az emberek érzelmeit meghatározza.

Reakciókat kiváltani persze kötelessége, és Kormakur úgy érzi, ez sikerült is. Még azokból is, akik teljesen más koncepciójú mozit vártak volna az 1996-os tragédiáról. Igen összetett kérdés, hogy ki mit vár. Már csak azért is, mert nincs élő ember, aki pontosan tudná, mi történt akkor fent a csúcson.

Mintegy tíz könyv és katalogizálhatatlan mennyiségű újságcikk állítja, hogy az igazságot írta le. A leghíresebb leírás talán azé a Jon Krakauer író és újságíróé, aki – mivel a túlélők között volt – Ég és jég címmel a saját tapasztalatait írta meg. De ahogyan Kormakur hangsúlyozza, ez nem mérvadó mű. Krakauernek saját bevallása szerint is többször át kellett írnia a regényét, mert úgy emlékezett, hogy Andy Harrisszel találkozott lefelé menet.

Fotó: UIP DUNA

Sokáig senki sem tudta mi történt a férfival, de amikor megtalálták Harris kabátját Hall holtteste mellett, egyértelművé vált, hogy Krakauer nem találkozhatott vele. Nagyon sok minden derült ki a csaknem húsz éve érintetlen rádióüzenetekből. Ezekből igyekezett Baltasar Kormakur felépíteni a lehető legigazabb filmet. Sokan próbálták rábeszélni a hollywoodi dramaturgiára, hogy a résztvevők között legyen egy gonosz karakter, mint ahogy Krakauer könyvében is van ilyen.

Ő az orosz Anatolij Bukrejevet nevezte meg felelősként. – Ezzel voltak problémáim – hangsúlyozza Kormakur, aki szerint az orosz férfi inkább hős volt, mert visszament két emberért. A kulturális és civilizációs különbségek miatti viták még akkoriban is bőven elégségesek voltak ahhoz, hogy egy embert bűnbaknak kiáltsanak ki. Ahogy a rendező fogalmaz: – Nem biztos, hogy mindenért az oroszokat kell automatikusan okolni.

Arra az alapvető kérdésre, hogy emberek miért teszik ki magukat önszántukból életveszélynek, Kormakur szerint egy játékfilm nem tud válaszokat szolgáltatni. Ehhez minimum dokumentarista megközelítés lett volna szükséges, esetleg olyan manipulatív módon, ami például Michael Moore-ra jellemző, aki olykor egyfajta rossz szellemként befolyásolja a riportalanyait. Abban viszont teljesen biztos a rendező, hogy egy négy fal között, számítógép előtt eltöltött életnek semmi értelme.

Az emberek többnyire az álmaikat követik, senki sem azért mászik hegyet, hogy így vessen véget az életének – de persze vannak kivételek, akik tudatosan így végeztek magukkal. Ugyanakkor a gyors kocsik vagy a hosszú vitorlás utak, különösen a Föld körüli expedíciók is veszélyes szenvedélyek – talán még a hegymászásnál is veszélyesebbek. Kormakur bevallja, az előkészületek és a forgatás során a Himalája ereje őt is megérintette, pontosan megérti azokat, akik ellenállhatatlan vágyat éreznek, hogy megvívják a harcukat a természettel.

Fotó: UIP DUNA

Kormakur szenvedélye pedig a film elkészítése volt. Igaz, amikor minden reggel hétkor a Dolomitokban mínusz harminc fok fogadta, néhány pillanatra úgy érezte: lehet, hogy neki sem kellett volna nekiindulnia, hogy a maga módján meghódítsa az Everestet. Az egyik főszerepet alakító John Hawkes sietett ilyenkor a segítségére, aki mindig megkérdezte tőle, látta-e a Fargo című Joel és Ethan Coen-filmet –, merthogy ő abban a rideg és havas környezetben nőtt fel, és a Dolomitok ahhoz képes maga a paradicsom.

A rendező számára a fő mozgatóerő nem is a környezet, hanem Rob Hall személyisége volt: egy olyan férfié, aki mások sikerének elősegítésében lelte meg igazán az örömét. Baltasar Kormakur színészként kezdte filmes pályafutását, és amikor rendezőként dolgozik az egykori kollégákkal, egyáltalán nem bánja, hogy sokkal sikeresebbek immár nála.

– Izlandi rendező vagyok, az is fogok maradni – húzza alá Kormakur, aki állítja, az Everest után sem megy Hollywoodba, mert, ahogy fogalmaz, a nívótlan horrorfilmek már csak zsigerből sem érdeklik.

a Persze nem zárkózik el. Mosolyogva meséli, hogy manapság már nem kötelező Los Angelesben házat venni és kokainozni egész nap, hogy munkát kapjon amerikai stúdióknál. Hollywood ma már csak egy idea, nincs már ott semmi, csupán néhány épület. – Mindenki megtalál engem az izlandi farmomon, ahol elég jó internetelérésem van” – meséli nevetve. Az Everest teljes utómunkája Izlandon készült, így az nem is olyan kis részben „hazai” termék.

Az Everestet gondozó és forgalmazó stúdió, a Universal nagy hangsúlyt fektet arra, hogy mindenkiben tudatosítsa, igazi mozifilmről van szó, és mindenkinek a lehető legnagyobb vászonméretű 3D-s előadást javasolja. A rendező teljesen egyetért ezzel az ajánlással, mivel úgy gondolja, hogy egy 2D-s vetítés során a „méretek” és a távolságok nem érzékelhetők. Például az emberekhez képest a hegyek sokkal kisebbnek tűnnek.

A harmadik dimenziót most arra használta ki Kormakur, hogy a nagyságot és a mélységet fejezze ki a képsorok erejével. Elkerülte, hogy a technikát ijesztgetésre használja, mert a hatást másképp szerette volna elérni. Ha definiálnia kéne a filmjét, azt mondaná, hogy az dramaturgiailag egy indie mozi, hús-vér és sokat hibázó karakterekkel, de a vizualitás szintjén mégis egy grandiózus produkció.

Hát, ezek szerint, ez is lehetséges. A velencei világpremieren jelen volt Hall özvegye, Jan Arnold, aki elmesélte: nagyon sokan kérték korábban is a segítségüket, hogy elmeséljék a történetet, de eddig elzárkóztak. (Az 1997-ben készül Halál a Himaláján ugyanezt a tragédiát dolgozza fel, de az a film silánysága folytán teljesen megérdemelten eltűnt a süllyesztőben.)

Fotó: UIP DUNA

A brit Working Titlte stúdió megkeresése azonban szimpatikus volt a családnak és az érintetteknek, mivel ugyanez a csapat készítette el a United 93 című filmet, mely kellő tapintattal és erővel mutatta be a 9/11 során fellázadt utasok és a terroristák harcát. Belementek abba, hogy az író-rendező Baltasar Kormakur és a Rob Hallt alakító Jason Clarke elölthessen velük némi időt. Persze ennél sokkal izgalmasabb, hogy Arnold megerősítette a filmben hallható dialógus hitelességét, amelyben Hall a halála előtt műholdas telefon és rádió segítségével még el tud búcsúzni élete párjától.

– Pontosan ez hangzott el. És mielőtt megkérdezi, igen, pontosan tudtam, hogy Robnak nincs esélye a túlélésre – mondja elcsukló hangon az özvegy. Miután megszülte a lányát, Sarah-t lement ő is az Everestre, hogy elbúcsúzzon a férjétől. Minden évben visszajárnak megemlékezni. Jan Arnold azóta is aktív hegymászó, Sarah-t azonban nem érdeklik a hegyek. Inkább a zene.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.