Korábban pedig az akkori kormányok ellen fogalmazott meg ilyet, de erre alig emlékszik valaki. Ezzel kapcsolatban erős az általános amnézia.
 |
Geszti és a hívószavak
Konyhás István |
Éles politikai, közéleti kritikát időnként ön is megfogalmaz, legutóbb a Hvg.hu internetes oldalon. Ezt követően viszont készülő musicaljéhez támogatást kapott a Nemzeti Kulturális Alaptól, és ez sokaknál kiverte a biztosítékot.
Akkor ezt tegyük helyre gyorsan! Az NKA-nál életemben először pályáztam, mert a piacon már elvétve lehet csak pénzeket találni produkciók finanszírozására. Az, amit dalszerzőként megpályáztam, nem közpénz, hanem abból a keretből származik, amit az NKA egy politikai döntéssel elvont az Artisjustól; attól a szervezettől, amelyik azokat a szerzői jogdíjakat kezeli, amelyeket sok más szerzővel együtt mi termeltünk meg. Ezzel az erőből nyomott kormányzati húzással sem értek egyet, de ettől miért ne pályázhatnék ugyanúgy, mint bármelyik szerző kollégám? A kettőnek semmi köze egymáshoz. Nem mellesleg: új dalaimnak és egy neves szerzőkkel közösen tervezett musical dalainak az írására kaptam 800 ezer forintot, ebből az összegből egy dal létrehozása, felvétele sem jön össze profi körülmények között. De pályáztam, mert manapság minden fillér számít.
Vagyis nemcsak az Arcot sikerült megőriznie, de a saját arcát is?
Hogy ki hogy őrzi meg a saját arcát, az a személyes harcművészeti teljesítménytől függ. Én úgy érzem, sohasem veszítettem el az arcomat, csupán azok próbálják rám sütni ezt, akik a ma jellemző paranoia szerinti beteges gondolkodással két részre osztják a világot: bal- meg jobboldalra, és számukra más nézőpont nem is létezik. Én meg azt gondolom, hogy egyre többen vannak/vagyunk azok, akik nem fogadják el ezt a háborús ideológiát, amelyben egyébként a hétköznapok valósága ugyan sokszor szembejön, de amely szerint nem lehet élni, mert nincs értelme, sem eredménye. Csak kérdezem: Alföldi Robi elfogadhatott egy felkérést az Operától, amelyet a kormány holdudvarának egyik embere irányít? Elfogadta, remek darabot rendezett, de ettől még gyaníthatóan nem lettek azonosak a politikai nézeteik. A normális civil logika szerintem így szól: ha elfogadod, hogy háború van, biztosan vesztes leszel.
Néhány éve szinte mindenért megtalálják. Korábban a Magyarország-dalért, majd a Nemzeti Vágtáért, mostanában a kivándorlódalért, de a közösségi oldalakon felemlegették az Első Emeletnek írt gyengébb dalszövegeit, és még a Mézga Aladárnak kölcsönadott szinkronhangját is kritizálták.
 |
A baloldal gyakran beszorul a kisszerű, gyakran tartalmatlan, vízió nélküli létbe
Konyhás István / Fotó |
Ez egyszerre vicces és beteges. Amikor a jobboldaltól kapok, azt a kockázatok és mellékhatások közül a mellékhatásokhoz sorolom. Az sem teljesen új, hogy a baloldal is kiiratkozott nálam a szolidaritásból, és úgy tapasztalom, sok mindent nem ért, nem csak velem kapcsolatban. Már a Nemzeti Vágta szervezésének idején is nehezen tudtam elmagyarázni, hogy milyen politikai haszonnal járhat az a szimbolikus dimenzió, amit ez az esemény megjelenít. Például az, hogy – akárcsak a Magyarország-dal – nem hagyja a nemzeti érzést kisajátítani senkinek. Hogy születik egy olyan fesztivál, amelyik nem politikai erőtérben jeleníti meg a nemzeti tartalmakat, hanem a közös magyar kultúra nézőpontjából értelmezi azokat. Páran értették, de azóta is úgy látom, hogy a baloldal gyakran beszorul a kisszerű, gyakran tartalmatlan, vízió nélküli létbe, és ugyanúgy hajlamos belefulladni a saját előítéleteibe, mint ellenfelei.
A kivándorlódal mintha kicsit többet kapna a megszokottnál.
Így van, bár pont a klipet magát nem kritizálták, amit szakmai szempontból akár joggal lehetett volna. Véleménye és előítélete mindenkinek van, argumentáció ritkán. Ahogy lenni szokott, először az online megmondók, az önjelölt ízlésrendőrök, a véleménybiznisz sajtómunkásai kezdtek hörögni, amire persze előbújnak a trollok, a rasszisták, a szélsőjobbosok is. Ők néhány nap alatt kiköpik a mérgüket, ilyenkor a nagy többség még inkább hallgat, mert az emberek nem akarják, hogy rájuk is fröccsenjen a mocsokból. Ezután viszont elkezdtek ömleni a pozitív kommentek. A koncertjeinken a közönség velünk énekli ezt a dalt, belföldről, külföldről is nagyon sok köszönetet kaptam érte. A dalszöveg maga egyáltalán nem egyértelmű, nem voksol sem a maradás, sem a távozás mellett, és hagy kérdőjeleket. Nem beszélve a zenéről, ami a melldöngető magyaroknak azért nem tetszett, mert van benne roma, balkáni, klezmer, reggae-s motívum szépen, de nincs benne például sírós magyar hegedű. Vagyis nem felel meg a kliséknek, és nem mondja meg a tutit sem –sokaknak ez is problémás.
Kezdődik az újabb X-Faktor, idén Geszti Péter nélkül. Nem sajnálja?
2010-ben jó érzés volt beülni a zsűribe, egyrészt mert láttam, hogy megnyugtató, profi munkát végeznek a készítők, másrészt ez az újfajta ismertség nekem sem jött rosszul. A műsor engem is újra pozicionálhatott, hiszen felnőtt egy-két generáció, amelynek fogalma sem volt arról, hogy ki vagyok és mit csinálok. De a negyedik évadra úgy éreztem, már ismerem a műsor belső logikáját, sok minden kiszámíthatóvá vált számomra. Ha az első válogatáson feltűnt egy karakter, nagyjából tudtam, hogy mi történik majd vele. Eltűnt belőlem a belső izgalom, és úgy éreztem, nem mozgat meg úgy a feladat, mint az első években. Őszinte érdeklődés nélkül pedig nekem nem megy. A négy évadból kettőben az én mentoráltam nyert, ami viszont minden időmet, energiámat elvette. Most megint van belőlük.
Mihez kezd velük?
Koncertezünk a Gringo Sztárral, aztán nekiesek a régóta tervezett musicalnek, a filmalapnál előkészítés alatt áll egy dokumentumfilm is, amelyet Almási Tamás rendezne, és amelynek társ-forgatókönyvírója vagyok. Készül egy mesesorozat, amelyet a feleségemmel együtt álmodunk meg, és egy nagyon tehetséges grafikus, Tóth Andrej készít hozzá illusztrációkat. Abból a szempontból jól állnak a dolgaim, hogy a saját szabadságom köreit egyelőre én rajzolom meg.
