A hároméves alapképzés rengeteg tipográfiát tartalmazott, meséli Ádám, majd a téma közepébe vágva gyorsan eloszlatja a betűtervezésről alkotott laikus feltételezéseket.
– Szó sincs arról, hogy az a betűvel kezdenénk, az egy bonyolultabb karakter – mondja a dizájner, aki először azt dönti el, hogy milyen célra gyártaná az új típust, majd tervez egy n vagy egy b betűt. – Az n-ből egy duplázással megrajzolhatjuk az m-et, ha megfordítjuk, az u-t, és ha kicsit meghoszszabbítjuk a szárát, akkor már meg is kapjuk a h-t. Hasonló logika útján lesz b-ből p, illetve q betű – magyarázza az alapokat Katyi Ádám, aki az AMI-ban készítette el egyik legismertebb művét. Nevezetesen a diplomamunkának szánt Tótfalusi Sans Serifet, mellyel később megnyerte a Magyar Formatervezési Díj Pályázat különdíját.
 |
| falseM. Schmidt János |
A jelenleg kétszázötven karakterből álló betűtípust az első magyar betűtervező, Misztótfalusi Kis Miklós által készített, több mint háromszáz éves betűnek a „csontvázára” építette. – A névadó egy kontrasztos, talpas betűt alkotott, aminek a modernebb, talp nélküli változatát készítettem én el. Lényegében a betű neve mindent elárul – utal arra a tervező, hogy a sans serif talp nélkülit jelent francia nyelven.
A soproni születésű fiatalember a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem mesterszakán már nem volt teljesen ismeretlen. Itt ugyan a „letteringen”, azaz egy-egy szónak a megtervezésén volt nagyobb hangsúly, de iskolán kívül, Jancsó Áron, Naske László és Frank Béla grafikus társaságában folytatta betűalkotói munkálatait.
Eljutott Szlovákiába, egy nemzetközi betűtervező műhelybe, ahol topográfiai ihletettségű és már kész ötlettel kellett megjelenni. A furcsa feladatot Ádám a kanyargó folyók történetét visszaadó, stílusosan Rieka névre keresztelt betűjével oldotta meg.
Majd jött Hága, ahol belevágott a Royal Academy of Art mesterképzésébe. – Grafikusként dolgozom, de a betűtervezés az igazi szerelmem –mondja Katyi Ádám, aki a Hollandiában töltött egy év alatt olyan szinten akarta elsajátítani a betűalkotást, hogy a megszerzett tudással kiemelkedhessen a grafikusok mezőnyéből.
Megtanulta a tudatos tervezés minden lépését. Míg a Tótfalusi Sans Serif falra ragasztott hatalmas papírokra rajzolva született meg, a Hágában készített Westeinde betűjét már sokkal kifinomultabban kezelte a kezdetektől. – Alkalmazott művészeti ágként tekintek a betűtervezésre. Arra törekszem, hogy minél tökéletesebb, jobban felhasználható betűt tervezzek. Ezt nem mindig hivalkodó formákkal lehet elérni. Ha egy jól olvasható betű kerül ki a kezeim közül, az a legnagyobb siker – magyarázza a jelenleg Münchenben élő dizájner.
Ádám munkássága iránt már most sokan érdeklődnek, grafikusként több cégnek is dolgozik, de igazi célja egy saját digitális betűöntöde beindítása, ahol egy webáruházhoz hasonlóan lehetne megvásárolni az általa tervezett betűket.
A kérdésre, mit tartana nagyobb elismerésnek, ha egy világcég logójában köszönnének vissza a betűi vagy egy könyv hasábjain, nevetve annyit válaszol, az attól függ, milyen könyvről van szó. Azért mindkettő nagy öröm lenne, ahogy az is, ha egyszer tanárként térhetne vissza szülővárosába, az Alkalmazott Művészeti Intézetbe.
