Tele film- és könyvtervekkel a 90 éves Makk Károly. A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas filmrendezővel elveszett iratokról, kicserélt olajról, a legnagyobb szélhámosról és jó néhány lehallgatókészülékről beszélgettünk. Ma, a kilencvenedik születésnapján a Müpában ünneplik.
– December 22-én vagy 23-án született? Minden honlap mást ír.
– December 22-én születtem. A magyar adminisztráció már 1925-ben is ilyen csodásan működött.
Nemcsak az interneten írják összevissza a dátumot, a papírjaim is december 23-ról szóltak. Az eredeti anyakönyvi kivonatot elvesztettem, így írtam haza Berettyóújfaluba, és kértem egy másolatot. Kiderült, hogy egy nappal öregebb vagyok, december 22-én születtem. Ezen jót mulattam. Egyik iratom sincs meg. De amikor fejből bemondom a taj számot az orvosnál, megdöbbenve pötyögik be.
– Azt hallottam, legalább tíz évre való filmes terve van.
– Az egyes számú tervem: elegánsan megúszni a mai, szervezetten zajló születésnapomat. Eredetileg egy diszkrét vállalkozásnak indult, amely majd meglep engem.
Bájos abszurditás. Amúgy piszkál néhány filmötlet,
de jelenleg nem látom, hogy ebből valaha filmet csinálhatnék. Persze nem akarok sírdogálni, de figyelje meg, a lengyel és a francia mozikban 50 százalék az amerikai film, nálunk 92 százalék. Óvatosan mondom, mert unom már: aki az amerikai szórakoztató filmeket behozza, ő van megbízva a magyar filmek előállításával.
 |
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Nemes Jeles László filmje, a Saul fia megkapta Cannes-ban a Nagydíjat, jelölték Golden Globe-ra és Oscarra. Tapasztalata van a nagy díjakkal, mit gondol, a rendezőnek mit jelenthetnek ezek az elismerések?
– Háromfilmnyi bizalmat.
Annyi idő alatt kiderül, mit érnek a díjak. Egy megszállott, nagyon tehetséges rendezőről van szó, ütött a filmje.
– Ha forgatna, mit csinálna?
– Bíbelődöm egy sztorival, aminek az alaphelyzete egy balatoni süllőfesztivál. Abból nőtte ki magát egy szatirikus vígjáték. Szóval van ott egy híres halsütő, Oszi, még a Liliomfi forgatásáról ismerem. Amikor a fesztiválon bementem a sütödéjébe, elkiáltotta magát: olajcsere! Az alkalmazottak pedig villámgyorsan ki is cserélték. Megkínált Oszi pálinkával, és odajött az asztalunkhoz néhány ember, akiről szintén kiderült, hogy dolgozott a Liliomfiban.
 |
| Cannes, 1971. Törőcsik Mari, Makk Károly és Darvas Lili a Szerelem bemutatója után a Riviérán MTI/UPI |
Ekkor jutott eszembe az egykori osztálytársam, akit lecsuktak 1956-ban: Teuchert József. Tehetséges producer lett, ő szervezte az 1956-os utcai forgatásokat. Lecsukták, tönkrement, nagy nehezen kitapostuk Aczél Györgynél, engedjék ki Ausztráliába, mert kint éltek a rokonai. Ez a fiú eljött hozzánk búcsúzni egy remek öltönyben.
Nem értettük, minek akar kimenni, ha ennyire jók a ruhái. Aztán kiderült, örökölte. A teleket kórházakban vészelte át, és az egész ruhatárát ráhagyta az ott haldokló Esterházy Pál.
És eszembe jutott, milyen érdekes lenne bevinni egy kórházba egy Teuchert-szerű fiút, és elkezdeni bogozni az életét. Ezt tovább csavarandó: egy magántelevízió is belépne a képbe. Szenzációs eseményre vágyik, és kórházban forgatna. Elkezdik zsarolni a kórházvezetők a tévét, mi minden kéne ahhoz, hogy elkezdődhessen a forgatás, például három új műtőágy, röntgenberendezés. Ez az a történet, amiben felfedeztem sok hasonlóságot a mai világgal.
 |
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Mihez kezd ezzel az ötlettel?
– Ha túlesek a születésnapon, kipihenem magam, és elkezdek írni. Egy éve megjelent egy könyvem, és a kiadó a folytatásra buzdított. Ebbe a kötetbe három forgatókönyvet raknék, és mindegyikhez hozzáírnám, milyen lehetne a film végső formája. Megvan a második forgatókönyv alapsztorija is.
Arról szól, hogyan csapott be egy filmmel a világ legnagyobb szélhámosa. Igaz történet, velem esett meg, a csaló most külföldön él. Nem pereltem be, inkább megírom, az nagyobb szórakozás.
Fűt-fát ígért, én meg megbíztam benne, mert régóta ismerem. A Szerelem című filmemben volt fullajtár, később a televízióban dolgozott. A repüléshez is köze volt a Malévnál, én meg repülőgépőrült vagyok, ez volt a gyenge pontom.
– Vezet is repülőt?
– 16 évesen a vitorlázórepülés A vizsgáját elvégeztem, 60 másodpercet kellett a levegőben tölteni. Titokban műveltem a zongoraóráim helyett és az arra szánt szülői pénzből. Aztán abbahagytam, de később időnként átadták nekem a kormányt a barátok, ha üzembiztosan a levegőben voltunk.
Makk Károly
Filmrendező, forgatókönyvíró, 1925-ben született Berettyóújfalun. Politikai okokból nem kapta meg a filmrendezői diplomáját 1951-ben, de egy év traktorvezetői munka után óraadó tanárként kapott állást a főiskolán, 50 évig ott tanított. A Szerelem című filmjét 2001-ben minden idők legjobb száz filmje közé választották. Életműdíjat kapott 2001-ben Karlovy Varyban.
Filmdíjak és jelölések: Szerelem (1971): Cannes, a Zsűri Nagydíja, Arany Pálma-jelölés; Macskajáték (1972): Cannes (1974), Arany Pálma-jelölés, Oscar-díj (1975), legjobb idegennyelvű film jelölés; Egy erkölcsös éjszaka (1977): Cannes (1978), Arany Pálma-jelölés; Egymásra nézve (1982): Cannes (1982), Arany Pálma-jelölés.
– Mindkét története egyfajta múltfeldolgozás. Érdekelte az is, hogy megfigyelték-e?
– Biztosan megfigyeltek, de bármennyire is szekíroztak érte a barátok, nem akartam különösebben utánajárni, ki jelentett rólam. Az biztos, mikor a Hankóczy utcába költöztem, egy ismert politikussal, Széll Jenővel cseréltem lakást. Mikor átadta a kulcsot, megjegyezte: biztos van valahol lehallgatókészülék, a foglalkozásával járt. Így erre figyeltünk. Aztán két-három érettségiző lánnyal összetalálkoztam egy barátomnál. Az egyik színésznő akart lenni. Egyszer az iskolában elkezdték győzködni, hogy lépjen szolgálatba, mekkora karrierlehetőség. Azonnal lebeszéltem erről, de mikor legközelebb behívták, visszakérdeztek, hova ment velem, mert az autóban elég jókedv volt. Kiderült, lehallgatókészüléket dugtak a kocsimba. Darabokra szedettem, és megtaláltuk.
 |
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
De elmesélek magának egy történetet Konrád Györgyről. Volt egy kis bérelt szobája vidéken, ott írt, gyakran átjártam hozzá. Gyuri meggyőződése volt, ott is van lehallgatókészülék. Nem lehetett egy bájtalan jelenet, amikor a rendszerváltás után bejelentkezett nála egy alezredes azzal, szeretné leszerelni a lehallgatókészüléket a padlásról. Felmentek, és azonnal odamutatott, honnan szedje ki a technikus. – Mitől ilyen biztos? – kérdezte Konrád, amire az alezredes: – Hogyne tudnám, én tettem oda!
Szeretni kell. Makk Károly 90. December 22., Művészetek Palotája. A filmrendezőt barátai és kollégái, színészek és zenészek köszöntik.
