A segítő szervezetek többfélék. Az egyik csoport adományt gyűjt, hidat ver a két szélsőséges világ között az egyiktől, ahol minden elérhető a másikig, ahol semmi.
Megáll itt, a pillanatnyi krízis torokszorító határáig megy, nem akar mélyebbre ásni a problémában, erre van ereje, ideje, itt húzza meg a vállalható határt önmaga számára. Az adományt átadja, nem követi, elkerüli a „biztosan célba ér-e?” nehéz kérdéskörét.
Egy másik csoport nem adományoz. Ők változást akarnak, fejlesztést, efféle segítségnyújtás nélkül. Bár ebben az is benne van, hogy az adományosztás konfliktusos terület, és sok energiát vesz el a „másik többet, jobbat kapott” cirkuszok elsimítása azoktól, akik a területen dolgoznak. Nyilván nehéz ez is, hiszen a „nincs” nagy úr, és az alapvető megélhetés biztosítása a változáshoz elengedhetetlen.
