A legidősebb Brontë-lány életrajzának szerzője az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztiválon arról beszélt, Emily számos jellemvonása, például zsenialitása, zárkózottsága, hirtelen haragja, frusztrációja, valamint, hogy nem szerette elhagyni az otthonát, nem érezte jól magát, ha szocializálódnia kellett, akár az Asperger tünete is lehetett.

Elizabeth Gaskell, Charlotte első életrajzírója 1857-es munkájában jegyzett fel egy esetet Emily hirtelen haragjának illusztrálására. Amikor meglátta, hogy a frissen mosott ruhákra piszkít a család kutyája, úgy megütötte, hogy az teljesen elkábult és félig meg is vakult. Harman úgy véli, Charlotte és mindenki más is félt Emilytől.

Emily számos tulajdonságon osztozott édesapjával, Patrickkal. A férfi sosem akadályozta a gyermekeit intellektuálisan, ám barátságtalan és érzelmileg furcsa ember volt.

Harman a fesztiválon elutasította azt az elméletet, hogy minden Brontë-könyvet ugyanaz a testvér írt. Azt is, hogy a család egyetlen fiúgyermeke, Branwell írta az Üvöltő szelek egy részét. Utóbbi Harman szerint csak azért terjedhetett el, mert a regény elég sajátságos. Az emberek hajlamosakat kijelenteni, hogy az Üvöltő szelek a kedvenc romantikus regényük, ám az életrajzíró szerint tele van erőszakkal, és olyasmikkel, amiket egyáltalán nem lehet romantikusnak nevezni.