A Hévíz című folyóirat szerkesztői szeretnek szembemenni a betokosodott elvekkel. Akkor kezdenek a közönségnek is tetsző lapot készíteni, amikor leáldozóban a folyóirat-kultúra. És akkor adnak ki mindebből válogatást, amikor már az antológia is kezd kissé divatjamúlttá válni.
Gyermekkori élménye Károlyi Csaba kritikusnak, hogy akárhol is járt, az idegen lakás könyvespolcain hamar felfedezte a fekete-fehér fotókkal díszített könyvgerinceket. Ami nem is csoda, hiszen ’75 és ’83 között a Szép versek antológia 90 ezer példányban kelt el. Sok minden kellett ehhez a ma már szinte értelmezhetetlen számhoz: irányított kultúrpolitika és némi sznobizmus, hogy az is a polcán tudja az év legjobb verseit, aki amúgy nem lenne vevő a költészetre.
A mai novella- és versválogatások, Károlyi tudomása szerint, már csak ezer és háromezer példányban kelnek el. Az érdeklődés csökkenése mellett ebbe az is belejátszik, hogy a hagyományos Szép verseknek és a Körképnek kihívója is akadt: a Magyar Napló kiadványai, a 2000 eleje óta megjelenő Az év versei és Az év novellái. A párhuzamos válogatások egyrészt felszámolták azt a hitet, hogy létezik egy reprezentatív gyűjtemény az évi termésből, és finoman a politikát is játszmába hozta, azt sugallva, hogy mindkét tábornak megvan a maga szerzői köre, átfedésekkel persze. A képet erdélyi, vajdasági összeállítások is árnyalták, vagy bonyolították.
 |
| A Szép versek 1964 óta jelenik meg |
