Árnyalva és lenyűgözve

Amikor végre rászánta magát, hogy elmondja a szüleinek, kitört a botrány. Különösen apját viselte meg a hír, hogy fia – a családi hagyománnyal szemben – nem orvosnak, hanem bölcsésznek készül. A szülők végül megbékéltek a döntéssel, Betegh Gábor pedig az ELTE angol–magyar szakára iratkozott be. Napközben az egyetemen volt, este és éjszaka pedig irodákat takarított, amikor pedig maradt némi szabadideje, akkor Hajnóczy Árpádtól, a Kontroll Csoport szaxofonosától tanult zenélni.

Bár a gimnáziumban a fizika volt a kedvenc tantárgya, végül az egyetemen jött rá arra, hogy mi életének igazi célja. – Eredetileg hatan voltunk abban a kis körben, amelyben minden vasárnap összegyűltünk, és Platón-dialógusokat próbáltunk meg értelmezni, először teljesen dilettáns módon. Egyikünk sem volt filozófia szakos, egyszerűen csak meg akartuk érteni ezeket a szövegeket. Ennek hatására végül görögül is elkezdtem tanulni. Az 1990-es évek elején egykori olvasókörös társaimmal Párizsba kerültünk ösztöndíjjal, ahol már mindnyájan filozófiából írtuk a disszertációnkat – meséli a kezdetekről.

Aztán arról beszél, hogy bár a filozófiát magányos szakmának tartják, mégis nagyon erős barátságok alakulnak ki a filozófia művelői között. Rendkívül szerencsésnek tartja magát, mert ezek a közösségek – mint például Horváth Judit Platón-szemináriuma – nemcsak szakmailag, hanem emberileg is összehozzák a gondolkodókat.

Betegh Gábor először 1997-ben töltött el egy évet Cambridge-ben. Ott írta meg disszertációját, amely egy papiruszon talált töredékes szöveg kiadása és első monografikus feldolgozása volt. Cambridge-ben éppen az ottani szemináriumi kultúra miatt érezte otthon magát.

– Van bennem egy erős rejtvényfejtő ösztön. Meg szeretném érteni, hogy mit jelentenek ezek a rendkívül összetett, sokszor rejtélyes szövegek. Olyan emberek gondolataival, érveivel foglalkozhatok, akik több ezer évvel ezelőtt éltek, mégis a mai napig hatással vannak arra, hogy miként gondolkodunk olyan fogalmakról, mint például az idő, a lét vagy az erény. Az ő gondolkodásuk megértésén keresztül próbálom megérteni a világot – mondja a filozófia erejéről. Adódik persze a kérdés, hogy egy olyan rendkívül elvont, absztrakt dolognak, mint amilyen az ókori filozófia, tulajdonképpen mi is a gyakorlati haszna. Betegh Gábor úgy véli, az ember állandóan nekifeszül a világnak, és próbálja megérteni működését. És minél többet megértünk a világból, annál gazdagabbá válik a gondolkodásunk – ez pedig az élet minden területén jól jöhet.

2001 óta dolgozik a Közép-Európai Egyetemen, 2010 óta vezeti az összetartó szakmai és baráti közösségként is működő Filozófia Tanszéket. 2014 őszétől Betegh Gábor lesz a Laurence Professor of Ancient Philosophy (Az Antik Filozófia Laurence Professzora) cím birtokosa a cambridge-i egyetemen. Ez az a professzúra, amelyet a világon először alapítottak kifejezetten az antik filozófia kutatására és oktatására.

– Hihetetlen érzés, hogy egy olyan pozíció betöltésére kértek fel, amelyet előttem legfontosabb intellektuális hőseim töltöttek be, és ahol a szakmám legjobbjai között dolgozhatok. De ez a pozíció nem az én személyemnek szól, hanem azoknak a szakmai és baráti közösségeknek, amelyből kikerültem. Azzal, hogy Cambridge-ben taníthatok, lehetőségem van arra, hogy hídként szolgáljak új és régi barátaim és kollégáim között – meséli új angliai állásáról a negyvenhat éves professzor.

Betegh Gábor szerint a filozófia nem akar választ adni a mindannyiunkat mozgató kérdésre, vagyis arra, hogy mi az élet értelme. Ehelyett árnyalja a kérdést, új perspektívákat nyit meg. A kérdésre, hogy vajon létezik-e valamilyen felsőbb hatalom, akinek létünket köszönhetjük, egy metaforával felel: képzeljünk magunk elé egy gyönyörű műalkotást, mondjuk egy festményt. Miért érdekes, hogy ki csinálta, amikor olyan lenyűgöző, hogy egy életen át lehet nézni?

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.