Oszvald Marika teljesen új szerepben

Kiderült, olvashatta a rendező azt a három évvel ezelőtti nyilatkozatát?

Nem hiszem. Benő Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor színészosztályába járt. Zsótér pedig megkért, tartsak nekik operettkurzust. Meglepett a felkérése, mert nem voltam vele semmilyen kapcsolatban. Meg azt se tudtam, képes vagyok-e tanítani. De rájöttem, nem is tanítani kell őket, mert mind tehetséges. Inkább inspirálni meg kottákat vinni.

Mit tudtak az operettről?

Nem sokat, de élvezték. Az operett játékossága, huncutsága, frivolsága hiányzott a tanulmányaikból. Benő egyébként azt mondta, ha nem vállalom el, nem rendezi meg a Sirályt. Az intenzitásomat, a magamutogatásomat ismerte, úgy érezte, ez olyan arkagyinás. Jó próbálni, de kicsit megrettentem, nehogy ne jusson eszembe a szöveg.

Volt már rá példa?

Nem, de ebbe a prózába annyira bele tudok feledkezni, magával ragad a szituáció, és nem a szöveg jut eszembe, hanem amit érzek. Ezért jönnek a számra néha más szavak. Az operettben tíz mondat után jön az ének. Itt sokkal több van a jelenetekben, mint amit a szövegben elmondok.

Hogy lehet, hogy sosem játszott prózát?

Nem kértek, én meg nem jelentkeztem. Mindig jól éreztem magam az Operettben. És ha ezután soha többé nem lesz prózai szerepem, akkor is jól fogom érezni magam. Nem bizonyítani akarok, hanem játszani. Bent a színházban mindenki hüledezett, ez mekkora lehetőség... Az operettisták prózát akarnak játszani, a prózai színészek énekelni. Én meg mindent akarok csinálni.

Fura, hogy a Sirályban nem kell cigánykereket hánynia?

Meg fog lepődni: kell. Arkagyina nem tudja elviselni a megöregedést. Van is egy jelenet, mikor azt mondja, ő fiatalabb, mint a 22 éves Mása. Aktivizálja magát, és cigánykerekezik.

Egyértelmű volt, hogy a színész szülők mellett színész lesz?

Nem volt nálam tudatos semmi, minden ösztönből jött. Fiatalként mindenféle sportot kipróbáltam. Nem akartam toronyugróbajnok lenni, olimpiára menni, mindent játékosságból csináltam. A toronyugrásból országos bajnokság annak következménye volt, mert alig voltunk páran. Leugrottam, győztem.

Mi az, ami 43 év után még izgatja az operettből?

Nem kell túlmisztifikálni a dolgot. Jókedvet akarok adni a közönségnek. Érezzék jól magukat, szórakozzanak, valamiféle érzelmet bányásszunk ki belőlük. Ennyi. Mindenki csinálja a dolgát a lehető legjobban, prózai és zenés. Aztán meghalunk, és pár év múlva azt sem tudják, kik voltunk. Ez tényleg a pillanat művészete. És arra kell törekednünk, hogy most adjunk.

Az idén Kossuth-díjat kapott. Szóba jött ez már korábban is?

Már tíz éve mondogatták. Az előző igazgató is említette, hogy felterjesztett. Gondoltam, ha majd odaadják, megkapom. Nagyon jó érzés, hogy ez most történt, de nem változtatott semmit. A mai közönségnek nem mondhatom: tetszett volna tegnap látni, tudná, milyen jó voltam!