Kentaurcédulák, hogy pontos legyek, fölül glossza, alul szépírás vagy fordítva, álműhelycédulák, naplóimitációk, kinagyítások. Abból indulok ki, hogy nézem a Badacsonyt egy teraszról, ez foglalatosságnak elég is lenne egész nyárra, nézni, rögzíteni a nézést, mint a festők. Vízfestmény, legföljebb kréta, napi két flekk Badacsony, mondatok akvarellben. Sok kicsi vízírás, vízcédulák, összeköti őket a tárgy, bármit értsek ezen - úgyis csak én tudok versemnek hőség lenni.

Egry József napkonzerv. Májkrémméret, esetleg tavaszi vagdalthús, de nem több. Egy lencsefőzeléknyi már sok, s mit is csinál a nap egy lencsefőzelékben. Melegen tartja? Van belőle hajnali, alkonyati, van belőle light. UV-szűrős. Egry József napolaj. Fölírom, talán kezdek vele egyszer valamit.

Nyaranta helyettesítek e rovatban, szívesen teszem, a konkrét leadás előtti reggelig szívesen, akkor kicsikét cvíder leszek, ám miután megírtam, mert nem lehet nem megírni, e nyűgösség (nagyjából, hisz a cvídert, ha egyáltalán hosszú í, képtelenség lefordítani, noha magyar szó) elpárolog. Azért nem lehet nem megírni, mert megígértem. Nem azért nem, mert oly halaszthatlanul fontos közlendő volna, bár mégiscsak jó, hogy megírtam. Lám, e kényszer nélkül mennyi mindent nem írtam volna meg, gondolom utólag. Mikor megérkeztünk, a szállásadónk azt mondta, neki azt mondták az irodában, három gyerek, két felnőtt. Stimmel, mondtam. De ő ebből kiindulva németeket várt, mondta. Kentaurlaub. Nem húzom ki a "mondták"-at, az "írtam"-okat, kopogóssá és beszédessé teszik a szöveget.

Azt mondja nekem, a tulajdon hitves feleséginek, hogy csak egyszer ne lenne ilyen édestésztaszagom, mondja az árusnő a barátnőjének a strand bejáratánál. A barátnő helyettesít a büfében, kicsi, fekete, aprókat rezeg a feje, a sápadt, mondcsicsi arca. Főleg a tészta, ami maceránt, sóhajtja az árusnő, egy kürtőskalácsgép, Siemens vagy Nokia, az jó lenne. Szagelszívóval. Az ember este bekészítené, beprogramozná, mint egy űrhajót, aztán hajnalban csak csöngetne a készáru, és lehetne fóliázni, pakolni a furgonba. Egy szagelszívó biztos, hogy jó, mondja a barátnő, és a semmibe réved.

Hát kapja be, tudod? A szagelszívómat. Meg hogy mért járok edzőcipőbe'. Azért, mert orvosilag megnőtt a testnyomásom. Még hogy édestésztaszagom! Szóltam én, idefigyeljél, mondtam az uramnak, mikor te a Szippantóknál voltál tűzvédelmi előadó? Oktattad, mi van, ha ég a szar. Akkor szóltam én?

A kertben, a teraszunk alatt pár sor gondozott, gyönyörű szőlő. A tőkék csupasz lába igazi kentaurláb. A reves, kérges bőr, az ortopéd-barokk görbület, s ott a pata is a kirugkapált föld fölött. "Táncoló ördögök zöld, kissé permetes slafrokban", írom le magamnak, hogy majd elmondjam a lányaimnak. Berta (4) kérdezte tegnap, hogy mért van az ördögöknek patájuk. Hogy ne lehessen összekeverni őket az angyalokkal, mondtam. És mért van az angyaloknak szárnyuk, folytatta gyanakodva, én meg mondtam neki, hogy ugyanazért. Te most hülyéskedsz velem, nézett rám, és otthagyott. Elza (2) elszántan masírozott utána.

Szívkezelt asszony, balatonfüredi szanatóriumi tartózkodáson, egy reggel nyugodt állapotban felkeresi kezelőorvosát, s összefüggően előadja, hogy a Tagore sétányon megtámadta egy hattyú, illetve hevesen udvarolni kezdett őneki. Azt sutyorogta, elmondása szerint, hogy ne féljen. És ez a páciens nem is félt, olyannyira, hogy az ölébe ültek egymásnak, szégyen nem szégyen, egy önkormányzati padon, fűzfák alatt eldugva, egész a strandnál, és neki még ilyen szabadtéri élménye sose volt, mondjuk ágybani se. Ez a hattyú szépen szelíden lecsipkedte neki a harisnyanadrágját-fehérneműjét, már bocsánat, és megtörtént, aminek meg kellett, pont úgy, ahogy az ő elfeledett belső igénye leánykorából: szép lassúdadon, csipkézkedve, majd vadul. Azt hiszi, nem is egyszer, mármint "csúcspont" szempontjából, és ő nem is csodálkozott, bár nem tudta, hogy a hattyúnak van ilyesmije és ekkora. Egyszercsak azt mondta a hattyú, hogy mennie kell, és hogy jöjjön vissza holnap is az asszony, aki azt mondta, hallgass ide, van kertes házunk, gyere oda lakni, mert tegeződtek már, szép libaóllal, úsztatóval. Majd megbeszéljük, felelte a hattyú. De másnap az asszony úgy döntött, mégse megy vissza, hanem ide a doktor úrhoz, hogy ez nem kóros-e. Illetve hátha szélhámos volt, mit tudja ő, és az ura is biztos gyanakodna, meg óvodai szakalkalmazott lévén a munkatársai is, ha mondjuk egy hattyúval hazamenne. Az biztos, hogy nem jelmezbe bújt ember volt, mert azt az ember ilyenkor megérzi, hanem szárnyas dolog volt, tartott ő libát fiatalabb korában, tudja, mit beszél, s tömött is néha, méghozzá szívesen. Angyal volt, bár nem gyereknek való, ha hiszi, ha nem a kezelőorvosa.

Az északi parton van egy helyem, ha tetszik, turistalátványosságom, a tomaji vasútállomásnál a pecsenyesor. Valaha, a nyolcvanas évek elején gyűlöltem és imádtam e páratlan szociotablót, fogva tartott, elnéztem napestig. Olyan erős látvány volt a maga lompos vágatlanságában is, mint egy Gazdag Gyula-dokumentumfilm. Jöttek a téeszbuszok végeláthatatlan, ontották a közönséget, tekergett a hegedűszó, jersey jersey hátán, vőlegény- és/vagy kempingnadrágok, az édes, homoki bor pillanatok alatt a fejekbe szállt, hevült, vadhúslila homlokok, megingathatatlan dauerok, szürkebarátság hajolajvezeték. Hajdan. Ma egyrészt minden ruha kínai, másrészt eltűntek a téeszbuszok, a teremtés e titokzatos műszaki állagú bádogbálnái, egyéb változás egy pecsenyesor mélyrétegeiben nem tud történni harminc év alatt.

Maga a hegy, e lekopott, betemetett vulkán megbonthatatlan, kerek egész. A hajdani kőbányák harapásait is benőtte magának, amit az embertől vissza akar venni, azt visszaveszi még ma is. De nem nagyon akarja. Háziállat. Szüretoszaurusz. Egy impozáns, vidám, mustszállító koporsó. Vagy méz, mindenesetre arany, áttetsző és ragadós, és bele lehet halni. Újabb és újabb irányokból, nyarakból nézem, Lelle, Fonyód, Györök, Szigliget, Szent György-hegy, s most Badacsonyőrs felöl. Szeretném, de bőven tudom, hogy nincs kitüntetett látvány, nincs egy nézet, noha mindig jó volt, legalábbis jó volt volna ragaszkodni a mindenkori egyhez, ragaszkodtam és ragaszkodom is, de hát nincs egy, én sem vagyok egy hozzá, én se voltam.