Az alapítás évének első felében a cégnél már 13.500 vásárló gépkocsi igénylését tartották nyilván, akik közül az év végéig tízezren át is vehették új autójukat: Trabantokat, Wartburgokat, Skodákat és Moszkvicsokat. (A 600-as típusú ős-Trabant, ára 37 ezer, a frissebb változaté, a 601-esé 46 ezer forint volt, az 1200-as Lada pedig hosszú időn át tartotta 80 ezer forintos árát.)

Az évek múlásával kezdett azonban kaotikussá válni a helyzet, mert az új befizetők száma sokszorosan meghaladta a tervgazdálkodás szigorú keretei közepette behozható autókét. Hosszú várakozási listák alakultak ki, egyes népszerűbb típusokra akár három-négy-öt évet is kellett várni, de ha az átvétel napján nem akadt a Merkur csepeli, győri vagy debreceni átadótelepein olyan színű kocsi, amilyenről a tulajdonos álmodott, jött a színre várás időszaka, amely akár egy újabb évvel is meghosszabbíthatta a procedúrát.

S ha végre mégis elérkezett a nap, amelyet mindenhol egy új családtag világra jöttéhez hasonló izgalommal vártak, s ennek megfelelően érkeztek kiöltözve, öltönyben a vevők, a telephely köpenyes átadója bemutatta a szerszámos táska tartalmát, az emelőt, az elsősegélydobozt és a műszerfal kapcsolóit, majd ellenőrizte a kocsi iratait, és jó utat kívánt. A friss autótulajdonos pedig aggódhatott, hogy a kocsi üzemanyagtartályában lévő, a tűzbiztonsági előírások szerint legfeljebb fél liter benzinnel eljut-e a legközelebbi, a teleptől pár száz méterre lévő töltőállomásig.

Egy új Wartburg 1000-es gépkocsit vesz át a boldog tulajdonos a Merkur csepeli telepén