– Az elmúlt három évben minden Pintér-bemutatóban szerepelt? Társulati tag lett?
– Nem szerződtem le, a harmadik darabba hív vendégművészként.
– Szívesen lenne társulati tag, akár itt, akár máshol?
– Persze, de tisztában vagyok azzal, hogy mindenhol van legalább egy színésznő a korosztályomból. Mivel kevés a bemutató, elég, ha nekik tudnak szerepet adni. Arra várok, hogy a színházakban, amiket szeretek, egyszer csak olyan munka adódjon, amelyre azt mondják: ezt csak a Csákányi tudja megcsinálni.
– Minden évben van két-három premierje.
– Tavaly a Titkaink volt Béláékkal, utána Kaposvár jött a Jövedelmező állással, majd összehoztuk az új önálló estem, az Akiket az istenek szeretnek címűt. Most nem tudom, mit csinálok a Pintér-bemutató után. Tervezünk új előadást Orlai Tiborral, de az még nagyon kezdetleges állapotban van. Persze reménykedem, ha nincs színház, jön helyette filmszerep. Sajnos vissza kellett adnom egy filmszerepet, nem tudtuk egyeztetni a mostani próbákkal.
– Az elmúlt időben rengeteg monodrámát játszott, élvezi még?
– És még mennyit fogok! Nagyon szeretem ezt a műfajt, de persze azért is csinálom, mert nincs más munkám. Játszani akarok. Havi 15-20 előadás kell ahhoz, hogy boldog legyek. A következő orlais szintén monodráma lesz.
– Évtizedekig játszott Kaposváron. Most nagyon más színház működik ott. Milyen volt visszamenni?
– Érdekes. Fura megtalálni azt a helyet, ahol színész lettem. Sok barátom maradt a társulatban, a találkozás nagyon jó volt velük. És megmaradt az a gyönyörű vörös fa is, ami mindent átélt, igazgatóváltozásokat és buldózereket, szétgyilkolták a gyökerét, de még áll. Ez volt az egyik legcsodálatosabb találkozás.
– Rengeteget forgatott az elmúlt évben. Miért elégedetlen?
– Nem elégedetlen vagyok, hanem mohó. Tavaly nyáron forgattuk Fazekas Csabával a zenés nagyjátékfilmet, a Swinget női sorsokról, végre filmen is énekelhettem. Zomborácz Virággal jött az Utóélet és utána az HBO-s sorozat, a Terápia második szériája is. Nem unatkoztam, de ezek 2013-as munkák, csak most jönnek ki. Azt kérdezte, mit fogok dolgozni ebben az évadban. Nem játszom sokat, de pechemre az Utóélet díszbemutatóját akkor rendezik, amikor játszom, így nem tudok meghajolni. Csodálatos film. Szellemesen foglalkozik a felnőtté válás izgalmas témájával egy pap történetén keresztül. Szenzációs a humora, fájdalmasan emberi. Karlovy Varyban óriási sikert aratott, lehet, hogy azért, mert teljesen olyan,mint egy cseh film. Mindenki fura, egyik szereplő sem normális, talán ezért is játszom benne.
– Azt hallottam, van egy – nem hivatalos – színész-feketelista, amelyen állítólag ön is rajta van.
– Igen, én is így tudom, hogy „állítólag”. Nem érdekel,mert sok helyremegyek, sokan nem ijednek meg tőlem. Annak idején apám is volt feketelistán. Mikor a hadifogságból hazajött, nem engedték játszani. Egri István, az Ifjúsági Színház igazgatója nem adhatott színészi szerződést neki, mégis színészként dolgoztatta. Befutott művészként mindent újra kellett kezdenie. Eddig egyébként azt gondoltam, csak az MTVA-ba nem mehetek, és voltak fura történeteim a TV2-vel is, bár ezt igyekeztek cáfolni. Igazság szerint egyszer az M1-től is felhívtak, hogy lépjek fel a Szeretlek, Magyarország! című műsorban. Ezen azért meglepődtem. De mivel épp vezettem, kértem, hívjanak kicsit később. Nem kerestek többet, lehet, hogy mire lerakta a telefont a hölgy, megtalálta a nevemet a listán. Különben is, a Magyar Televízió működésével annyira nem értek egyet. Talán majd a halálhíremet bemondják, mert Kossuthdíjas vagyok.
– Nyilván azért került erre a listára, mert a Milla-tüntetéseken műsorvezetést vállalt Kulka Jánossal. Az őszi önkormányzati választások kapcsán nem keresték meg?
– Március 15-ét vállaltuk, ami mindig érzékeny pontom volt. Kislányként is fontos ünnepnek tartottam. Szerettem, hogy ünnepeltük. Amikor a kokárda pártpolitikai jelkép lett, nem tűztem ki. A Millán vettem fel újra. Azt gondoltam, van remény arra, hogy az emberek itt egyet gondoljanak, közös ügyük legyen. Aztán picit ebbe is belefáradtam. Mikor felerősödött a szervezők politikai hitvallása, zavarba jöttem, hátrébb is léptem. Kétségbeejtő, hogy az ellenzék képtelen összefogni. Hihetetlen, hogy ennyi értelmes gondolkodó nem tud erőt mutatni...
– Nem tartott a következményektől?
– Hogy nem kapok szerepet?Nem féltem. De nem érdekel, ugyanúgy nem, mint a feketelista. Annyira bízom a tehetségben, ez az egyetlen, amiben egész életemben hittem… azt nem lehet ledózerolni. Lehet persze háttérbe szorítani, de az ember megtalálja a maga fórumát. Így is élek: olyan munkákban veszek részt, ahol ez nem probléma.
