Angyal a pokolban

1971-ben a Gesarol nevű rockegyüttesbe igazolt, amely azonban nem volt sokkal hosszabb életű, mint egy vak lisztkukac a majomketrecben, de ezt nem ő intézte, hanem a forradalmi munkás-paraszt kormány egyik közízlésügyi főmegbízottja, dr. Erdős Péter, aki az együttes nevét túlságosan erősnek ítélte, tekintve, hogy a Gesarol szó eredetileg egy imperialista rovarirtó szert jelölt. A zenekart betiltották.

A nagy fordulat 1973-ban állott be Bencsik Sándor életében: a Gesarolból P. Mobil lett, amely június 10-én a miskolci DTVK-stadionban megrendezett grandiózus beat-pop-rockzenei fesztiválon mutatkozott be, zajos sikerrel. A szemlén mások mellett ott volt Koncz Zsuzsa, a Generál (Karácsony, Novai, Révész), az Illés, a Tolcsvay és a Bergendy együttes. Hét jó év jött ezután, olyan slágerekkel, mint a Főnix éjszakája, az Örökmozgó és főleg a Kétforintos dal.

Nem sokkal azután, hogy az énekes Vikidál Gyula kivált, és az ifjúságpolitikai megfontolásból létrehozott Dinamit együttesben folytatta szép ívű pályáját, Bencsik is otthagyta a P. Mobilt, és a másik renegáttal, Cserháti István billentyűssel 1980-ban összehozta a korszak másik meghatározó keményrock-formációját, a P. Boxot, amelyben először Varga Miklós fújta a melódiákat. Vargát azonban hamarosan elragadta az István, a király című produkció, és Bencsiket ismét Vikidállal boronálta össze a sors.

A mindig elegáns Bencsik Sándor 1983-ban nősült, a képünkön látható viseletben, amelyet soha többé nem öltött magára. A házasság felemásra sikeredett, apósa állítólag valami zsigeri ellenszenvből kifolyólag nemigen kedvelte őt. Rossz hangulata hamarosan folyamatossá vált, 1985-ben otthagyta a P. Boxot; volt még két félresikerült próbálkozása egy bizonyos Metal Company nevű alakulatban és a hasonlóan kevéssé átütő Bill és a Box nevezetű zenekarban, majd 1987-ben előbb Svédországba, majd onnan Ausztriába migrált szeretteivel. 1987. ­szeptember 23-án hagyta itt a siralomvölgyet: kidobta a dzsekijét a harmadikról, és utánaugrott – tudjuk a rockzenei szakírótól és gyűjtőtől, az öltönyt féltve őrző Zoltán Jánostól.