– Nem hatóság, hanem a kormánynak alárendelt intézmény. Ez egy központi hivatal formában létrejött intézet, melynek célja a magyar nyelvvel kapcsolatos politikai döntések tudományos megalapozása. Költségvetési szervként az intézet felett az irányítási jogokat valóban a minisztérium gyakorolja. Ez azonban nem érinti az intézet tudományos tevékenységét, ami nem csak az akadémiai vagy egyetemi függetlenség viszonyai között végezhető, a kormányzati szervek is végezhetnek ilyen tevékenységet, ami nem érinti az adott szervre irányadó irányítási viszonyokat. Az intézet a tudományos kutatásának eredményeit felhasználva ad tanácsot a kormánynak a nyelvpolitikai stratégia kialakítása vonatkozásában, mindeközben nem sérül a tudományos élet szabadsága.
|
Bencze Lóránt: A magyar maradjon erős állapotában, és alkalmas legyen minden elmondására Teknős Miklós |
– Miért van szüksége a kormánynak nyelvi tanácsokra?
– A világon számos nemzetnek már van nyelvstratégiája, ez nem egyedülálló. Például az íreknek, az észteknek, a franciáknak is van nyelvstratégiájuk, de egyiket sem utánozhatjuk. Míg a francia utat világnyelvi helyzete miatt nem követhetjük, addig az ír nyelv gyakorlatilag a kihalás szélén áll. Célunk az, hogy a magyar megmaradjon a mostani erős állapotában, és továbbra is alkalmas legyen minden elmondására. A globalizáció, a felgyorsult technikai-tudományos fejlődés során nyelvünket is számos új hatás éri, és e változások teszik szükségessé egy ilyen tanácsadó intézmény meglétét és létrehozását.
– De ez már érinti a kormány kommunikációját a társadalommal. Szóval politika.
– Az intézet feladata nem az, hogy beleszóljon a nyelv fejlődésébe, még ha a nyelvi változások bizonyos fokig társadalmilag befolyásolhatók is, a célszerű és hatékony nyelvhasználat elősegíthető. A nyelvstratégia kialakításakor, tervezésekor figyelembe kell venni továbbá a szaknyelvi fejlesztéseket is. Ebbe mi nem avatkozhatunk be, viszont tanácsot adhatunk a szövegezésben. Például, ha a törvényszöveget jogász készíti el, akkor sokan nem értik meg. Ha laikus vagy másmilyen szakember, akkor a jogász pontatlannak mondja. Tehát itt segíteni kell. A nyelvstratégiának meg kell ismernie az informatika nyelvi hatásait is.
– Mi az intézet célja a magyar nyelvet illetően?
– Ezt nekünk kell megfogalmaznunk. A nyelvstratégia kialakítása összetett folyamat. 1980 körül volt a világban hétezer nyelv, s a magyarul beszélők körülbelül a 33. helyen voltak számuk szerint. Most a legutóbbi, biztosabb becslések szerint hatezer nyelv van, s mi a hatvankettedikek vagyunk. Más becslések szerint száz év múlva 250 olyan nyelv létezik majd, amelynek lesz informatikai szókészlete. Egy nyelv eltűnésével maga a gondolkodásmód is eltűnik.
– Veszélyben van a magyar?
– Nincs veszélyben a nyelvünk, de el kell érnünk, hogy száz év múlva is mindent ki lehessen mondani magyarul. Ha azt akarjuk, hogy elterjedjen valamilyen tudományos igazság, azt magyarul kell bevinni a társadalomba, de nem akarunk erőszakos magyarítást. Meg kell nézni, mit érdemes magyarítani. A CD-ROM nem olyan régen jelent meg, mára már nem is használják. Kellett volna rá magyar szó? Kosztolányi a harmincas években egy írásában szörnyülködik 15-20 idegen szó használatán. Ma egyiket sem használjuk. Nem kell tehát megijedni, ami nem kell, kiesik. 1958-ban még volleyballt játszottam, 1960-ban már röplabdát.
– A nyelvi folyamatok hasonlóak a természetiekhez. Jó, ha ebbe így beleszólnak kormányzati oldalról? Van erre felhatalmazása az államnak?
– Nagyon vigyázni kell arra, mibe nyúlunk bele, a nyelvi változások azonban bizonyos fokig társadalmilag befolyásolhatók, a célszerű és hatékony nyelvhasználat elősegíthető. Brüsszelben, az EU-nál ötvennél több magyar fordító dolgozik. Kötelező lefordítani mindent, de ha már megteszik, legyen alkalmas arra, hogy mindenkihez eljusson. Más helyeken is szükség van fordításra, több orvos, mérnök keresett meg máris minket. És vannak intézmények, amelyeket a jövőben én keresek meg. A kormányzatnál van megértés egy ilyen tevékenységre. A programjainkat nyilvánosságra fogjuk hozni, de még sok konzultáció van hátra.
– Kivel?
– Az intézet igazgatójaként a kinevezésemet követően felvettem a kapcsolatot az MTA Nyelvtudományi Intézetének igazgatójával, továbbá megkezdődött az összes egyetemi, főiskolai magyar nyelvészeti tanszék felkeresése is. Az intézet termékenynek ígérkező kapcsolatot épített ki az MTA-val, a Balassi Intézettel, illetve számos magyarországi és határon túli magyar tanszékkel és kutatóhellyel és más külföldi intézettel is. Az intézet létrejötte nem a Magyar Tudományos Akadémia szerepét van hivatva csökkenteni vagy a helyét átvenni a magyar nyelv tudományos feltárása terén. Az intézet nem újabb nyelvtudományi intézet, annak ellenére, hogy feladatát kutatás nélkül nem tudja megvalósítani.
– Van még egy politikai, nyelvi kérdés, amitől néha hangos a közélet. A magyar nyelvrokonság ügye. Ebben készülnek állásfoglalásra?
– Sem tudományos, sem tudománytalan vitákba nem óhajtok beleszólni, de a különféle konferenciákon tartott előadásaim alapján tudható, hogy a magyar nyelv finnugor kapcsolatait megcáfolhatatlannak tartom. Finnugor nyelvészek is támadtak, azzal, hogy merek beleszólni, hiszen nem ez a szakterületem. A rokonság ténye nyilvánvaló, miközben a nyelv történetének vannak olyan szakaszai, amelyek tisztázatlanok. Úgy gondolom, hogy az eltérő vélemények meghallgatása, a párbeszéd vezet megalapozott eredményhez.
– A többnyelvűség, a több nyelven beszélés európai célja illeszkednek-e a magyar nyelvstratégiába?
– Igen. A többnyelvűség nem ellentétes az anyanyelv megőrzésének a céljaival. Aki több nyelven beszél, könnyebben tanul új nyelveket, új gondolkodásmódokat is. A baj csak akkor van, ha valaki egyik nyelvet sem tudja megfelelően. Sok határon túli magyar szülő az ottani államnyelven oktató iskolába íratja a gyerekét, hogy jobban haladjon a pályáján. Pedig az anyanyelvet kell igazán jól tudni, hogy más nyelveket is megtanuljunk. Azt hiszem, egyik feladatunk lehetne, hogy elősegítsük kulturális szótárak létrehozását, amely nemcsak szólásokat, fordulatokat magyarázna meg a másik nyelven, de megértetné a más nyelven beszélőkkel, hogy mit jelent nekünk, a mi kultúránkban például Széchenyi István alakja.
Névjegy
Bencze Lóránt nyelvész, egyetemi tanár. 1969-ben végzett az ELTE magyar–angol szakán. 1969-től bencés szerzetestanár volt Pannonhalmán, 1975-ben lépett ki a rendből. Ezt követően az MTA főkönyvtárosa, 1981-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem mai magyar nyelvi tanszékének adjunktusa volt. 1986-ban a Leuveni Katolikus Egyetemen képezte magát. 1992–2004 között a Zsámbéki Tanítóképző Főiskola (2000 óta Apor Vilmos Katolikus Főiskola) főigazgatója volt. 2005-től az egri Eszterházy Károly Főiskolán, majd a Zsigmond Király Főiskolán tanított.
Kutatási területe: stilisztika, retorika, kultúraközi és vallásos kommunikáció, hermeneutika, nyelvpszichológia. A zsámbéki főiskolán ciganológia–romológia tanszéket hozott létre. 2004-ben jelent meg előadásainak, beszédeinek gyűjteménye Boldog a nép, amely tud ünnepelni címen.