Ezekről a hölgyekről és a közéjük keveredett egy-két úrról itt a képen, akik előtt száz-száz lottószelvényből álló kötegek halmozódnak, egy dolgot lehet biztosan tudni. Nem volt nekik állandó munkájuk. Mert ha lett volna, akkor nem játszadozhattak volna péntekenként a lottószelvényekkel. Háztartásbeliek, nyugdíjasok, diákok voltak ők.
Én is játszadoztam lottószelvényekkel, csak nekem nem fizettek érte. A különféle státuszú nénik közül, akik gyerekkoromban körbekényeztettek, a legviccesebb és legszórakoztatóbb a Bözsi néni volt. Nagyon szerette a gyerekeket, de neki nem lehetett, ezért engem szeretett agyon. Három hónapos koromig laktunk vele társbérletben a Csikágóban. A társbérlők rendszerint gyűlölték egymást, de mi nem. Mi nagyon jóban voltunk és maradtunk, és sokszor vigyázott rám a Bözsi néni, mert ő majdnem mindig ráért, csak persze akkor nem, amikor azt csinálta, amit ez a sok másik néni a képen. Mindenféle értéktelen, de egyáltalán nem érdektelen papír volt a Bözsi néniéknél. Például soknullás millpengők a nagy infláció idejéből, amilyeneket kazlakban söpörtek össze az utcán 1946-ban, amikor bejött a forint. És voltak neki kötegei lejárt lottószelvényekből. Meg találatkereső sablonja. Mutatta, hogy kell találatot keresni – nem nagy vicc – és szortírozni a szelvényeket számok szerint a tárgynyeremény-sorsoláshoz. Az sem egy etvász. Gondoltam, én is tudnék így pénzt keresni, ha engednének. Kártyázni is lehetett a szelvényekkel, a nagyobb első szám vagy a nagyobb összérték üti a kisebbet.
 |
| Kártyázni is lehetett a szelvényekkel Boros Jenő / Népszabadság/archív |
Ahol a kis Dohány utca belefut a Tanács (Károly) körútba, ott terpeszkedik az a hatalmas ház, melynek aljában volt a Filmmúzeum (most Belvárosi Színház), tetejében pedig az egyik nagy lottószelvény-vizsgálda. Oda bökdöstek föl a szüleim, hogy onnan viszik a szemétbe a szelvényünket. A szüleim adtak egy kis esélyt a Mindenhatónak, hogy gazdaggá tegyen minket, de nem sokat. Egy számsorral játszottak, egy szelvénnyel évtizedeken át. (Most is tudom azokat a tuti nyeretlen számokat, de nem árulom el. Mindenki maradjon csóró a saját erejéből.) A Mindenható nem élt a lehetőséggel, de apukám idős korában mindig mondogatta, hogy minden héten eloszt közöttünk egy öttalálatost. Igazából ezt vette meg a nép a lottóval. Az álmodozás jogát. És az iszonyú kelendő volt.
