A fenti mondatban mindkét jelző jelentőséggel bír. A „Törökbálinton megépült” azért, mert a korábbi, legendás stúdióból éppen a helye miatt szorult ki a könnyűzenei felvételek készítése. A Rottenbiller utca 47. alatti hanglemezgyári központban este nyolc után csendet parancsolt a lakóházak közelsége, az egykori Ráczug-kastélyban viszont akár napi huszonnégy órában serénykedhettek a dolgozók popzenei igényeinek kielégítésén. A helyi állami gazdaságtól bérelt kastély átalakítása és berendezése irdatlan összeget, 44 millió forintot emésztett fel – emelték ki a tudósítók. (Akkoriban egy átlagos könnyűzenei bakelitért 90 forintot kértek a boltokban.)
Ebből a pénzből persze világszínvonalú eszközök beszerzésére is futotta. Dobó Ferenc hangmérnök (köszönet Zoltán János szakírónak a pultnál ülő szakállas úr és segítője, Szekeres István azonosításáért) egy korabeli írásában elmesélte: akkortájt korántsem magától értetődő módon a londoni hangstúdiókat végiglátogatva választhatta ki az MHV első MCI-keverőpultját, amelyhez hasonló addig csak a Magyar Rádióban működött, s amelyet Amerikából hozattak a hazai könnyűzenei hanglemezgyártás fellendítésére. „Csaknem 3000 kezelőszerv, ezernél több LED és jelzőlámpa, 34 elektronikus kivezérlésmérő műszer – rendkívül elegáns formába öltöztetve” – írta a berendezésről, amelynek komputertechnikája az űrutazáshoz hasonlatos élmény lehetett a négysávos magnókon szocializálódott magyar beat-pop-rock szakma számára.
Mindez még hagyján, de a belső rendszerváltás nem állt meg a kivilágos-kivirradtig tartó felvétel és keverés lehetővé tételével.
Ugyanezen a ’83. augusztusi sajtóeseményen jelentette be a vállalatot irányító Bors Jenő, hogy átszervezik a hanglemezgyártó szerkesztőségeit, és négy új márkanevet vezetnek be: „a Start márkajelzésű lemezeken ezután az új irányzatok, a Favorit embléma alatt a befutott, nevet szerzett előadók, a Pepitán a hagyományos zenei stílus képviselői, míg a Bravó korongokon a kiemelkedő produkciók szólalnak meg” – magyarázta a Pest Megyei Hírlap tudósítója, míg a Népszabadság munkatársa szigorúan jelezte: az induláskor még a Start-Favorit és a Pepita-Bravó „szerkesztőségnek is egyenlő pénzügyi lehetőségei vannak, de jövőre mind a további gazdálkodás, mind pedig az irányítók ösztönzése az elért bevételektől függ majd”.
Talán még ennél is merészebb újításnak számított viszont a reklámtevékenységgel megbízott Pro menedzseriroda felállítása azzal a feladattal, hogy az addig csak Nyugaton látott módon, „plakátokat, trikókat, jelvényeket piacra dobva segítse a lemezek értékesítését”.
Nem tudom, a Neoton VII.-nél ez hogyan zajlott, de határozottan emlékszem: a törökbálinti P-stúdió másik debütáns albuma, az István, a király esetében erre nem volt különösebb szükség.
A Képmentő rovat 2007 márciusa óta jelenik meg a Nolon és a lapban. A képeket Rédei Ferenc válogatja a Népszabadság gazdag fotóarchívumábó
