A főigazgató hangsúlyozza: csak az az információ jut el a vezetéshez, hogy bizonyos egészségügyi értékeknek (testtömegindex, testzsír) megfelel-e a táncos. Ha valaki határértéken kívül van, haladékot kap, hogy formába hozza magát. Más együtteseknél még az AIDS-szűrés is kötelező, ehhez képest a magyar ötperces, egyszerű eljárás, amelynek ő is alávetette magát – hívja fel a figyelmet Ókovács Szilveszter.
|
A balettirodalom egyik legrégebbi klasszikusa, a Giselle 2011-ben
Bócsi Krisztián |
Egy másik – szintén a neve elhallgatását kérő – művész szerint a minősítés-hercehurca arra kell, hogy Solymosi Tamás balettigazgató azzal a látszattal távolíthassa el azokat a művészeket, akikkel konfliktusa van, hogy ők tényleg minden esélyt megkaptak. Kényelmetlen, hogy mindenki közalkalmazott, és nem lehet egyetlen döntéssel utcára küldeni azokat, akikkel konfliktusa van. Az üzemorvos korábbi, orvosetikai problémákat felvető vizsgálata nyomán egyébként már alkalmatlanná nyilvánított művészeket, akiket el is bocsátottak – mesélik. Mások évekig nem kaptak munkát, így állították őket parkolópályára.
Hogyan minősíthet többévnyi munkát egyetlen vizsga? És hogyan lehet pontosan ugyanolyan gyakorlatokat adni a kartáncosnak, mint az első magántáncosnak? – kérdik.
Panaszolják azt is, hogy a végzős táncművészeti főiskolásokat nem szerződtetik, az együttes harmincöt százalékát külföldről hozzák. Többen jóval gyengébbek, mint a hazaiak, de „rugalmasabbak”, és ha gond van, határozott idejű éves szerződésüket indok nélkül nem hosszabbítják meg. Persze vannak egészen egyedülálló külföldi táncosok is főállásban, az egyik sztárszólista például, aki szintén megtagadta a minősítést, állítólag emiatt jövőre elszerződik a társulattól.
Ókovács Szilveszter szerint lehetetlenség olyan szakmai követelményrendszert összeállítani, amely mindenkinek megfelel. A balettigazgató felelőssége, kit tart alkalmasnak az együttesben, ehhez ad objektív segítséget, biztosítékot a nemzetközi zsűri és a többfordulós eljárás. A legutóbbi, 2010-es minősítésen nem történt semmi, az akkori balettigazgató mindenkinek beírta a kiválót, ugyanúgy az ötven év felettinek, mint a száz kilón túlinak. Állítja, a mostaninak a szakmai része nem bonyolultabb, mint egy balettóra, amelyre minden reggel sor kerül.
Nem érti egyesek szerinte xenofób viselkedését, nincs az a balett-társulat a világban, ahol a nemzetiség szempont lenne, ahogy az osztrák vagy a holland, úgy a magyar balett sem tudja már kinevelni az utánpótláshoz szükséges létszámot.
Az elégedetlenség azért is fura, mivel visszamenőleg szeptember elsejéig 30 százalékos felléptidíj-emelést kaptak a táncosok, és belátható időn belül új, színpad méretű balett-terem nyílik nekik a dalszínházban.
A fizikai alkalmassági vizsgálat feltételezett jogellenessége miatt a táncosok ügyvédet fogadtak.
Életpályamodell táncosoknak
A balett-táncosok pályája rövidre szabott. A fokozott fizikai és pszichés terhelés miatt a szervezet gyorsabban elhasználódik, így legtöbbjüknek a negyvenes éveik vége felé búcsúzniuk kell a színpadtól (kivéve azon keveseknek, akik egy-egy idősebb szerepre maradhatnak). A művésznyugdíj 2012-ben megszűnt, de a Magyar Nemzeti, a Győri, a Pécsi és a Szegedi Kortárs Balettnál huszonöt évnyi szolgálat után – az öregségi nyugdíjat jóval megelőzően – balettművészeti életjáradékot igényelhetnek. Kérdés, mit csinál egy negyvenes éveiben járó ember, aki nem marad balettmesterként vagy tanárként a pályán?
Erre szolgálna az életpályamodell. A Magyar Táncművészek Szövetsége tavaly májusban kezdte el a nemzeti táncprogram kidolgozását, amely vizsgálja a táncművészek, együttesek helyzetét, és javaslatokat tesz a problémák megoldására. Ha minden jól megy, március–áprilisban átadják a teljes dokumentációt az illetékes miniszternek – tudtuk meg Kiss Jánostól, a szövetség társelnökétől.
