Álkertész tette rendbe a temető nyilvántartását

Pásztor Ildikó persze boldogabb lenne, ha – három másik munkatársához hasonlóan – őket is főállásban alkalmazhatná, de a környéken ez a három főállás is ritkaságnak számít – jegyezte meg.

Az Emmi győzelmi jelentése egy másik perspektívából nézve szomorú jelenséget  takar. Azt üzeni tudniillik, hogy a közgyűjteményeknek és közművelődési intézményeknek változatlanul óriási szükségük volna a képzett dolgozókra,

az állam azonban még az országos átlagnál is jóval gyengébb fizetésekre elegendő kereteket sem hajlandó megadni nekik.

Mindez sokat elárul arról, hogy a kormányzat mennyire veszi komolyan a kultúrának ezt a területét – közölte érdeklődésünkre az érintett szakszervezetet vezető Papp Katalin.

A KKDSZ elnöke emlékeztetett: a mai magyar falu jellegzetes figurája a kultúrházvezető, aki egyúttal portás és takarító is, és még ki tudja. Hozzátette: a furcsa regula szerint bármilyen képzett is a közfoglalkoztatott, valódi szakmai tevékenységet nem végezhet – bár szívesen tenné –, afféle kulturális segédmunkásként működik közre. Egy közmunkássá lett könyvtáros új minőségében például már nem készíthet bibliográfiai leírást sem. Ez persze nyilván a szolgáltatás színvonalára is hat.

Átvészelésre jó a kultúrközmunka

Kíváncsiak voltunk, kik rejtőznek a számok mögött, tehát íme két kultúrközmunkássors, dióhéjban.

Az egyik egy kisváros múzeumának régészeként került az utcára egy átszervezés miatt. Hosszas és eredménytelen keresgélés után egy köz­ségi önkormányzat fogadta a közmunkásai közé. Nem egészen szabályosan, ugyanis a helyi keret szűkössége miatt papíron fizikai munkát végzett – hivatalosan a helyi fóliakertészetben és a falu útjainak rendbetételén munkálkodott –, a valóságban azonban komolyabb felkészültséget igénylő feladatot bíztak rá:  temető nyilvántartását kellett rendbe tennie, amelyért a jogszabály szerint durván 15 ezer forinttal több pénz kellett volna kapnia.

Ezzel együtt máig hálás a meg nem nevezett önkormányzatnak, mert – mint fogalmazott – az éhhalál küszöbéről rántották vissza a családját.

Másik megszólalónk főállású művelődésszervezőből lett közfoglalkoztatott művelődésszervező. Egy pesti kultúrház kollektívájának tagjaként úgy látja: a közmunka pozitív oldala az a lehetőség, hogy a magasabb képesítésű munkanélküliek emberhez méltó körülmények között, sok esetben a saját eredeti szakmájukhoz közel eső munkafeladatokat végezhetnek, munkatársi közösségben „vészelhetik át” azt az életperiódust, amíg nem találnak állást az elsődleges munkaerőpiacon (már ha találnak egyáltalán).

Negatívuma viszont, hogy a közmunkás – a minimálbért meg sem közelítő javadalmazás mellett – számos ellentmondásos elvárásnak próbál megfelelni,

felnőtt fejjel egy gyermeki szintre lefokozó, engedelmesen önállótlanná tevő rendszerbe kénytelen beilleszkedni,

így név nélküli nyilatkozónk mindent egybevetve látszatmegoldásnak tekinti helyzetét.