Az írás a Népszabadság
2015. 04. 13. számában
jelent meg.
Állítólag úgy szoktam mozgatni a színészeimet, mint a bábukat, de ez nincs így. Kivéve most – mondta lapunknak nevetve Alföldi Róbert, aki a Budapest Bábszínházban vitte színpadra a Kabaré című musicalt, amelyet hétfő este mutatnak be.
– Mi a baja a balettel?
– A balettel? Semmi.
– Akkor miért nem rendez balettet? Minden más műfajt kipróbált már.
– Mert nem tudok táncolni. De táncjátékot már rendeztem. Balettet valószínűleg nem fogok.
 |
| A színház dolga kimondani, ha nagy a baj Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– A Budapest Bábszínházban viszont már másodszorra rendez. Mi vonzza a bábelőadásban?
– Leginkább az, hogy
ami a színházból kikopik, az a bábszínházban megvan: a csoda meg a varázslat.
Ebben a műfajban jobban lehet sűríteni, olyan erős eszközöket használni, amelyek egy normál színházban talán túlzásnak hatnának, itt intenzívebbé teszik az élményt. Meg hát az egész olyan játékos. Úgy lehet játszani, mint a gyereknek a babákkal.
– Másképp rendez egy bábelőadást?
– Dehogy. Miért rendeznék másképp? Ugyanúgy létre kell hozni a bábokkal a színpadi szituációt, mint az élő színészekkel.
– Egyetlen apróság sincs, amiben a bábszínházi rendezés eltérne?
– Állítólag én a rendes színházban is úgy mozgatom a színészeimet, mint a bábokat. De ez nincs így. Csak most.
 |
| Jelenet az előadásból: a Kabarét a musical műfaj csúcsának tekinti Földi Imre / Népszabadság |
– Sokadszorra rendezi meg a Kabarét. Mi izgatja benne ennyire?
– Ez a darab a műfaja csúcsa. Nem írtak ennél jobb musicalt. Nagyon erős a történet, valódiak a karakterek, átélhetők a szituációk. Ráadásul azt a társadalmi közeget is be lehet mutatni, amely megpróbál beleszólni akár egy szerelmi történet alakulásába is.
– A báb-Kabaré nem is tér el a korábbi előadásaitól?
– Annyiban igen, hogy sokkal kevésbé lesz konkrét. Sokkal kevésbé lesz fényes. Kiemeltem a művet a történelmi közegéből,
nem kap hangsúlyt, hogy a történet eredetileg a hitleri Németországban játszódik.
A bábok segítségével zsigeri alapon lehet beszélni arról, amit a korábbi rendezéseimben jóval konkrétabban fogalmaztam meg.
– Mephisto, Julius Caesar, Kabaré – ha az elmúlt időszak rendezéseit nézem, most mintha a művész és a hatalom viszonya izgatná leginkább.
– Ez meglepi? Csak arról tudok előadást rendezni, ami aktuálisan a legjobban érdekel.
Manapság mi érdekelne inkább, mint a hatalom maga?
De ha netán nem izgatna ez a téma, akkor is muszáj lenne róla beszélnem, mert olyan a közeg, amely körülvesz bennünket. Egyre nagyobb baj van. Muszáj kimondani. Ez a színház alapvető dolga! Jó lenne, ha néha lehetne egy kicsit másról is beszélni.
– De hát most rendezi Szombathelyen Shakespeare Makrancos Katáját.
– Na akkor majd nézze meg, hogy mennyire lesz vidám. Kevés olyan dráma van a világirodalomban, amely ennyire nyíltan mutatja meg a hétköznapi erőszakot.
– Ön minden megnyilvánulásával egy igazán szabad ember benyomását kelti. Mind művészi, mind szellemi, mind egzisztenciális értelemben. Kemény küzdelmébe kerül?
– Most már nem. De ezt annak köszönhetem, hogy az életem meghatározó pontjain talán jól választottam.
Akkor mondtam igent, amikor kellett, és akkor nemet, amikor az volt a helyes, mint utólag kiderült.
A Nemzeti Színházban végzett munkám jutalmának tekintem, hogy miután el kellett jönnöm, meg tudtam őrizni a művészi-egzisztenciális függetlenségemet. Ezért nem törtem meg, hiába packázott velem a hatalom. Nyilván más lenne a helyzet, ha nem tudnék megélni a munkámból.
 |
| Nem dörgölik az orra alá, hogy könnyű függetlenként Reviczky Zsolt / Népszabadság |
– De az itthoni rendezései során rendre találkozik olyan kollégákkal, akik máról holnapra élnek. Nem okoz konfliktust a közös munkában, hogy ön egy másik fokán áll a szabadságnak?
– Ezt csak empátiával lehet kezelni. Minden kapcsolatomban az őszinteségre törekszem, és talán ennek köszönhető, hogy a kollégáim nem dörgölik az orrom alá, hogy nekem könnyű független művésznek lennem. Ha viszont megadatott nekem, hogy egy másik nézőpontból figyelhetem a körülöttünk lévő világot, akkor sorsom és kötelességem is ebből a nézőpontból szemlélni.
Diplomaosztás után máris szerződtette 1992-ben a Vígszínház, főszerepeket kapott. Már első rendezése (a Trisztán és Izolda) is felkavarta a színházi vizeket, aki látta az előadást, nem feledi a pályakezdő Kálid Artúrt és Murányi Tündét. Hasonlóképpen A velencei kalmár-rendezést sem László Zsolttal. 2000-től 2006-ig önszántából szabadúszó. Évekig az RTL reggeli műsorvezetője, szerepelt a Heti Hetesben is. Két évig a Bárka Színház, öt évig a Nemzeti Színház igazgatója volt. A Nemzeti záró előadásait tömegek szerették volna megnézni, a kívülrekedtek a színház előtti téren gyülekeztek.
