STEPANOVIC TIJANA: Ellentétes utat jártam be, mint János, én gyerekekkel kezdtem. Húszéves koromban esztétaként művészettörténész-hallgató barátaimmal azon kezdtük törni a fejünket, hogy miért annyira üresek a múzeumok, hogyan tudnánk ezen változtatni. 2001-ben megalapítottuk az első hazai művészetpedagógiai alapítványt, a Vivót (Vízválasztó Vizuális Oktatási Alapítvány).
MAGAZIN: Mit jelent, hogy üres volt a múzeum?
STEPANOVIC TIJANA: Hiányzott az élet. Lézengtek a látogatók, vagy mereven sétálgattak, mintha szentélyben lennének. Ha elmentem Párizsba, Londonba vagy Bécsbe, pezsgést láttam, és azt, hogy élő kapcsolat van a látogatók meg a kiállítások, művek között – ezt szerettük volna elhozni Magyarországra is. Nekem jutottak a kortárs kiállítások. Így kerültem kapcsolatba a kortárs képzőművészeti élettel, egyre több művésszel találkoztam, és mindennél jobban kezdett érdekelni, mit mond vagy kérdez a világról a kortárs művész vagy kiállítás. A Vivóban is arra törekedtünk, hogy a résztvevőket arra buzdítsuk, egy műalkotást látva ne rögtön véleményük legyen, inkább tegyenek fel kérdéseket, és legyenek nyitottak. Számomra ettől válik élővé a kapcsolat.
NOVÁK JÁNOS: A Kolibri rajtja hasonló. Mi is egy olyan ifjúsági korosztályt próbáltunk megszólítani, amely addig nem kapott elég figyelmet. Ma már nem általában a gyerekeknek készítünk előadásokat, hanem külön a csecsemőknek, a tipegőknek, az óvodásoknak, az iskolásoknak, a kiskamaszoknak, az ifjaknak és a sokgyerekes családoknak.
MAGAZIN: Vannak gyerekszínészek meg kamaszszereplők. Kamaszfestők nincsenek?
STEPANOVIC TIJANA: Dehogy nincsenek, csak aztán felnőtt korukra abbahagyják. Aztán szerencsére sokan tárlatlátogatóként mégis visszatérnek a képzőművészethez.
MAGAZIN: Öt hétig tart az Off-biennále Budapesten. Gigantikus projekt, maga az egyik kurátor.
STEPANOVIC TIJANA: Április 24-én kezdődött, május végéig tart, százötven hazai és nemzetközi művész részvételével több mint ötven helyszínen mutatkozunk meg: Miskolctól New Yorkig, Sao Paulótól a Kelenföldi Erőműig lesznek Off-projektek magángalériákban, köztereken, elhagyott üzlethelyiségekben, a dunai rakparton, magánlakásokban, pincékben, parkokban és parkolókban, sőt fodrászüzletben is. Háromszáz szereplő fogott össze, hogy a közönségnek megmutassuk azt a potenciált, ami a kortárs művészetben rejlik.
MAGAZIN: Kik lesznek a húzónevek?
STEPANOVIC TIJANA: Világhírű magyar művészek munkáit is bemutatjuk, Csörgő Attilának nemrég a párizsi Pompidou Központ vásárolta meg az Off-on is látható alkotását, ott lesz a fantasztikus Maurer Dóra, a Documentát megjárt Csákány István, a Jeu de Paume-ban önálló kiállítást jegyző Société Réaliste-duó vagy Andreas Fogarasi, aki a velencei biennále Arany Oroszlánját nyerte el 2007-ben. A külföldiek közül a New York-i MOMA-ban önálló kiállítást jegyző Dan Perjovschit, Clemens von Wedemeyert vagy Eva Kotatkovát emelném ki, de ábécében Anca Beneráctól Várnai Gyuláig sorolhatnám a neveket. Sok művész jön a régióból, köztük szerbek is, mint a boszniai Mladen Miljanovic, a 2009-es Henkel Art Award nyertese. A Hollandiában élő Katarina Zdjelar vagy a most már Berlinben élő Katarina Sevic is kiállít.
Stepanovic Tijana
Született: 1980. február 21-én Budapesten.
Foglalkozása: művészettörténész. Az ELTE esztétika, magyar és pszichológia szakán diplomázott. A Vivo alapítvány alapító tagja, majd elnöke. Hat évig vezette a Ludwig Múzeum-Kortárs Művészeti Múzeum nemzetközi osztályát. A Prezi vizuális kurátora, majd az acb Kortárs Galéria művészeti vezetője. Az Off-Biennále Budapest kurátora.
MAGAZIN: Miért Off?
STEPANOVIC TIJANA: Mint az Off-Broadway New Yorkban: kilép a fősodorból, megtalálja a maga működésmódját, finanszírozását, de igényes és szabad tud lenni, ha jóval kisebb költségvetéssel dolgozik is.
NOVÁK JÁNOS: A biennále nálunk sem ismeretlen, Kaposváron tartottuk tavaly a gyerek- és ifjúsági színházak VII. Assitej Biennáléját, öt nap alatt ötven magyar és nemzetközi előadást láthattak a nézők. Az országban egyre több a jó színvonalú gyermekelőadás.
MAGAZIN: Nincsenek botrányok a Kolibriben, nem akarják elmozdítani, kifúrni. Ezt hogy intézte?
NOVÁK JÁNOS: Nekem a botrány nem hiányzik. Az a fontos, hogy minden gyerek szívéhez megtaláljuk az utat, és a felnőttek, akik elhozzák őket, bízzanak bennünk. Társulatunk sokoldalú, tehetséges művészekből áll, a műfaji sokrétűséget és magas színvonalat, ami előadásainkat jellemzi, más csapattal nem lehetne megvalósítani. Vannak nálunk olyan újdonságok, mint az osztályteremszínház, az előadásainkhoz kapcsolódó drámafoglalkozások vagy a legkisebbek számára felfedezett új színházi forma, a csecsemőszínház.
Novák János
Született: 1952. augusztus 16-án Budapesten.
Foglalkozása: csellista, zeneszerző, rendező. A 25. Színházban, a Tháliában és a Madách Színházban volt több darab zeneszerzője (Lumpáciusz Vagabundusz, Kukacmatyi, Macska voltam Londonban, Százegy kiskutya). Cseh Tamás szerző- és zenésztársa, több film zenéjét is jegyzi (Bors néni, Szamárköhögés, Sobri, Kovbojok). Jelenleg a Kolibri Színház igazgatója.
MAGAZIN: Az meg mi?
NOVÁK JÁNOS: Olyan, mint a színházi alapkutatás! A legkisebbeknek nem mesét illusztrál a színpadi játék. A mozdulat, a szín, a varázsversek, mondókák, zenei gesztusokkal összekapcsolódva segítik őket a világ megismerésében. Színpadunkon a kicsik számára is megfogható, átélhető, sűrített valósággal találkozhatnak a nézők. Örömük a szülőkre is átsugárzik. Soha annyi boldog felnőttet nem láttam még, mint a csecsemőszínházban!
MAGAZIN: A köztereinken sok a bátortalanság, nincsenek mobil szobraink és olyan meghökkentő alkotásaink, amelyek megfelelnének a kornak.
NOVÁK JÁNOS: Nálunk nem igazán fontos, hogy a köztéri alkotások örömet szerezzenek. Ehelyett hatalmi tényezőket, történelmet vagy politikai állásfoglalást reprezentálnak.
STEPANOVIC TIJANA: Engem az a művészet foglalkoztat, amelyik kritikai (nem feltétlenül kritikus!) viszonyt alakít ki a környezetével. A kortárs művészetre szeretek úgy tekinteni, mint a társadalom kutatófejlesztő részlegére, ahol a művészek segítik a társadalom változását. A művészek képesek meghaladni a berögzült sémákat, új kérdéseket feltenni.
