Ágival a lelke mélyén megbeszélte

A Nemzeti Színház művésze, Nagy Mari csak Margitai halála után, DVD-ről látta a produkciót. Csak egyszer merte megnézni, túl erős volt a hatása – meséli. Megrázta, mikor felkérték erre a szerepre, az ijedtségtől sírt. Régóta ismerték egymást Margitai Ágival, különösen jó kapcsolatuk volt. Ahogy Csomós Marival is, akivel 20 éve, a Radnóti Színházban együtt játszottak a nagy sikerű Nem félünk a farkastól-előadásban. Lukács Sándorral a Játékszín színpadán találkozott, a Rajhona Ádám helyére beálló Jordán Tamás meg Kaposváron tanította. „A színésznépség olyan, ha dolgoztak már együtt, és újra összefújja őket a szél, onnan folytatják, ahol abbahagyták” – meséli.

„Ágival lelkem mélyén megbeszéltem, amikor elvállaltam Momót. Jól ismerem a regényt is, amiből a darab készült. Érettségi előtt olvastam, meghatározó története az életemnek. Ági is azt gondolhatta az előadásról: mindegy, kinek milyen a vallása, a nemi hovatartozása, a lényeg, hogy szeretetben, odaadásban éljen, erről mindenképpen fontos beszélni. Megértem, hogy nem lehet veszni hagyni egy ilyen előadást, muszáj újra elővenni.”

Hogy kisfiút kell játszania a színésznőnek, picit sem zavarja. Alkatilag sosem skatulyázták be. Sokféle szélsőséges szerepet kapott, a korával megegyező női figurákat a legritkábban. 43 éves volt, amikor először dolgozott Alföldi Róberttel, és Irinát osztotta rá az Új Színház Három nővér-előadásában. A fiúszerep sem újdonság, 40 évesen Samuka lett a Karnyónéban.

Nőként, anyaként, feleségként lehet érezni, milyen egy kisfiú –mondja Nagy Mari, aki jól megjegyezte a most 27 éves fia minden életkorát. Az ötvennyolc éves férje is tud kisfiú lenni, tulajdonképpen a férfiak bármelyik életkorban képesek erre – teszi hozzá. Öröm volt Nagy Marinak persze az is, hogy korábbi nemzetis igazgatójával, Alföldi Róberttel újra dolgozhat. Minden ott folytatódott, ahol abbamaradt: „értem, tudom, csinálom, amit mond. Nézem a szemét, hallom az instrukcióit, és az igazán megnyugtató, jó érzés”.