A színházbérletes főnyereménye
Sok irigye lehetett Szalai Annának, mikor magától Darvas Ivántól vehette át a Vígszínház ajándékát. A teátrum igazgatója, Lenkei Lajos is kezet rázott vele, és együtt hallgatták Darvas történeteit, amelyek eléggé jópofák lehettek. Nézzék csak a képet, milyen megbabonázva csodálja az egyetemi hallgató lány a negyvenhárom éves színészt. Láttam pár felvételt még a fotósorozatból, és mit tagadjam, világos: Darvas Iván sem bánta, hogy nem egy töpörödött bácsi lett a 15 ezredik bérletes.
Ebben az évadban, az 1968-69-esben a Vígszínház hat, a Pesti négy előadására adtak ki bérleteket, és már júniusban megtalálta gazdáját a tízezredik. (Ő is ajándékot kapott.) Mint a Népszabadság megírta: kedvezményes kombinált bérletet bocsátottak ki a Vígszínház és a Fővárosi Operettszínház négy-négy előadására is. Az új szezon első vígszínházi premierje Tabi László Spanyolul tudni kell című vígjátéka volt, a Pestiben pedig Eörsi István Hordó című színműve. Azt akkor még nem lehetett tudni, hogy az évad végén új színházat alapítanak a Vígnél. Itt találkozott ugyanis először 1969 júniusában a Szentendrei Teátrum művészeti stábja: Békés András rendező, művészeti vezető és munkatársa, az akkor huszonöt éves Zsámbéki Gábor rendező. Az első nyári évad közreműködői: Psota Irén, Básti Lajos, Mádi Szabó Gábor, Konrád Antal, Sztankay István és több színművészetis főiskolás.
A Szentendrei Teátrum alapítása előtt másfél évvel nyílt meg egyébként a Szent István körúti Fellner és Helmer épület kamarája, a Váci utcai Pesti. A műemlékileg védett klasszicista stílusú épület 1840-ben épült Hild József tervei alapján. Kezdetben kávéházként, majd vendéglőként és szállóként üzemeltették. 1902-ben átépítették, a földszintre a Corso mozi – Pick Marcell és Friedman Lajos mozgófénykép bemutatója települt.
Az 1936-37-es újabb rekonstrukció után a mozi férőhelyeinek számát jelentősen megemelték.
A II. világháborúban a ház szinte teljesen megsemmisült. 1945-ben állították helyre, és pár év múlva a moziból Bartók Terem lett, amelyet a Muzsika-és Hangversenyrendező Vállalat üzemeltetett. 1967 óta működik a Vígszínház kamarájaként.
Darvas és Lenkei között a fotón A nyár című Romain Weingarten-darab plakátja lóg, épp egy éve a műsoron, a Pesti Színház második premierjeként. A Várkonyi Zoltán rendezte produkcióról M.G. P. viszonylag dicsérő kritikát írt a Népszabadságba. A darabot az átlagosnál jobbnak tartotta, amelyet Várkonyi nagy gonddal és értéssel tett színpadra. A rendezőnek köszönhetjük, hogy derűs és finom előadás lett belőle – írta, majd hozzátette: az előadás igazi szenzációja Tomanek Nándor macskaalakítása. Mellőzi a színpadi sablont, a miákolást, a cicáskodást, egyszerűen macskává válik.
A Vígnek és a Pestinek egyaránt felborította a műsorát 1968 elején Darvas Iván mandulaműtétje. Ez gyakorlatilag négy beugrást jelentett, és több előadás ideiglenes szüneteltetését. Nem adták egy darabig az Egy őrült naplóját, A testőrt és a Szerelem, ó-t. Ernyey Béla ugrott be Darvas szerepébe az Egy asszonygyilkos vallomásában, Bitskey Tibor a Macska a forró tetőn, Csákányi László az Egy hölgy a Maximból, Zách János pedig Az ördög ügyvédje című előadásokban. És májusra kellett halasztani a betegség miatt egy bemutatót is, az Altona foglyait.
Manapság persze már nem kapnak ajándékot a 10-15 ezredik bérletesek: már csak azért sem, mert az utóbbi nem is létezik. A 13680 Vígbérlet-tulajdonos egy része online-vásárló, így nem strigulázzák, ki hányadiknak jelentkezett. Ha nincs is külön virág és kézfogás, parola színészekkel, bizonyos alkalmakkor, például a Víg-napon vagy a magyar dráma napján legalább kedvezményt lehet kapni a bérletek árából.
