A nap kritikája (MGP): Lány, kertben
Futónövények, Kékes televíziókészülék, Szaratov jégszekrény, székek, mellvédek. Ennyi kelléket és bútort rég nem hordott hazai színpad a hátán. Valóságos zsibvásár a hátsó színpad. Mozdulni is alig lehet, nemhogy táncolni. Nincs is szükség táncmutatványokra. Az előadás a Katona színészeiből és a Bozsik Társulat táncosaiból szerveződik. Kiművelt testüket főként arra használják, hogy eltűnjenek a családi jégszekrényben, kis idő múltával előbukkanjanak belőle, mint a Marx testvérek tömegei a szűk hajókabinból. A félig sült realista berendezésben álmok, képzelgések, emlékfoszlányok, bolondos szürrealista anyagszerveződéssel idézik Bozsik múltját. Barátok, rokonok, szeretők népesítik be a szűk helyet. Nyaralási képek. Napolaj, sörösüvegek, tálak, családi jelenetek. Tömegjelenetek. Slágereket énekelnek. Kétségbeesetten szórakoznak egymáshoz zárva. Néha táncolnak. Többet énekelnek. Beszélnek. A családi fényképtár és emlékezet-hordalék majdnem kibogarászhatatlan familiáris gruppenszexnek mutatja: honnan fakad egy avantgarde koreográfusnő élményvilága.
Szacsvay minden indoklás nélkül leveszi a mikrofont, elénekelni Cole Porter: Dancing Cheek to Cheek dalát. Mély átéléssel. Lemondással a visszahozhatatlan múltról. Fájón belefeledkezve. Meghökkentően valóságfeletti, amint egy családi összejövetelen a nagyapából őszintén kiszakad a késztetés özönvíz előtti Broadway-slágert szívekbe belebúgni. Czakó Klára, a hajdani lokáltáncosnő, kaposvári jellemszínész, a Katona ügyelői státuszából jön alázatos színpadi nagymamává lenni. Szabó Győző (Apa) a Katona évtizede ügyeletes vetkőzője. Egyre többet mutat magából. Kilóban. Az előadás végén másodszor fordít feneket a közönségnek. Illedelmes provokáció lehet a testgesztus. Vagy bújtatott vélemény a nézőkről. Van egy gyönyörű színészi pillanata. Magára marad a félig ürített sörösüveggel. Tekintetében megjelenik egy elhibázott élet hiábavalósága feletti belátó fájdalom.
Tallós Andrea láncdohányos anya. Feszültséget kelt, hogy üzekedés, parkett-tánc közben a szájában füstölgő cigarettával kiégeti-e partnere ruháját, haját, szemét? De ügyesen megoldja. Mészáros Béla kevésbé ügyesen végzi a zsenge rokoni csibehúsra éhes nagybácsi nemi rohamait, és rajtakapástól való rettegését. Krausz Aliz, Fülöp Tímea, Vivien Ingrams, Gombai Szabolcs, Vislóczky Szabolcs táncosok zökkenéstelen keverednek a színészekkel. És természetesen Vati Tamás, aki az előadás teljes hosszában figyelő tekintetű rendezői ellenőr. Hol tar fejű Tarzanként liánon szeli át a színpadteret, hol fényképezőgép objektívján át felügyeli: rendben zajlik-e az előadás. A díszlet baloldali parapettje felett megjelenik szeme, szúrós tekintete, mintha a túloldalról pillantana az evilági tévelygőkre, szigorral, végső ítélettel.
A fülbehízelgő zenei összeállításból is kivette részét a mindig fegyelemmel és a lehető legszabatosabbat nyújtó Keresztes Tamás. Színész, táncos, szólóénekes, zenei szerkesztő. Színházi mindentudó.
Nemcsak az emberi kapcsolatok zűrzavarosak a Lány, kertben előadásán. Nehéz megmondani: ki kihez tartozik, kivel él szerelmi életet. A hajak is bizonytalanságban hagynak. A kopasznak vállig érő haja nő. A hajasok is mintha parókát viselnének. Rajkai Zoltán is talán parókát hord. Arcára vakolókanállal mosolyt meszeltek. És ahogy megnevezik őt, mint a szolnoki színház szólistáját és balettkarát, valamint koreográfusát, Mozsonyi Alit, aki Tuniszban lerakta francia nyelvvizsgáját, minden szereplőről Bozsik szavát adhatja, hogy valóságos élő modellekről vette - fényképmásolatok mellékelve -, mégis a tévhitek keverednek valóságnak ható tárgyakkal, hiteles fanszőrökkel.
Szürrealizmus helyett szőr-realizmus.