Dzsoko Roszics halálára: A magyarságot is felvette
Jugoszláviában született, apja szerb volt, anyja bolgár – mindketten tanítók. Ha a nemzetiségét kérdezték, nem tagadott le semmit. Szerbnek érezte magát, ugyanakkor bolgárnak is. Szülőföldjéről, mely iránt mindig is honvágyat érzett, politikai okok miatt távoznia kellett 19 éves korában. Állítólag, mert sosem tudta tartani a száját. A konkrét okot egyszer megkérdeztem tőle, de csak egy kedves mosoly volt a válasz. – Nem kell mindent tudni ebben a világban – rejtélyeskedett.
Dzsoko Roszics lélekben a magyarságot is felvette. Ahogy mesélte egyszer, gyerekkorában megismerte a magyarok különleges kultúráját és auráját és amikor a hetvenes években elkezdték magyar filmekbe hívni szerepelni, egy ismerős világba érkezett. Kardos Ferenc Hajdúk című történelmi mozijában debütált magyar színészként, de a legendárium szerint Szomjas György fedezte fel őt nekünk. Az kétségtelen, hogy ők ketten többször dolgoztak együtt: a Talpuk alatt fütyül a szél, A Rosszemberek és a Nap utcai fiúk is közös alkotás.
Filmtörténeti pillanat: az 1998-as Magyar Filmszemlén a Gyöngyössy Bence rendezte Romani Kris – Cigánytörvény című filmben nyújtott alakításáért a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta meg első nem magyar útlevéllel rendelkező színészként. 2010-ben a 41. Magyar Filmszemlén életműdíjjal jutalmazták. Szomorú tény, de azóta Magyar Filmszemle sincs már.
Mielőtt karakterszínésszé vált volna, újságíróként dolgozott. Sőt, hosszú ideig nem is adta fel a zsurnalizmust. Tulajdonképpen szinte véletlenül lett aktor, egy elsőfilmes barátja, Ljubomir Sharlandzhiev látta meg benne a lehetőséget. Roszics szabadságot vett ki a forgatás idejére. Még nagyon sokáig csak szabdidejében állt kamera elé. Mert, mindig azt hitte, hogy éppen utoljára hívják forgatni. Csaknem száz filmben szerepelt mint újságíró, aki a színjátszást igazi oknyomozásnak tartotta.
