A Kecske utcából a hatalomba
Az MMA a jövőben kitüntetések (például a Kossuth- és Széchenyi-díj) odaítélésébe szólhat bele, tulajdonba kapja a Műcsarnokot és a Vigadót, s elnökének, Fekete György belsőépítésznek, az Antall-kormány egykori kulturális helyettes államtitkárának a bevonásával hamarosan „átvizsgálják a kultúrafinanszírozás intézményrendszerét”, különösen a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), a Nemzeti Filmalap, a Bethlen Gábor Alap és a Nemzeti Együttműködési Alap, valamint a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap pályázati forrásait. Az MMA tagjainak számát pedig a közeljövőben a jelenlegi 159-ről 250-re duzzasztják, s a tagok mintegy havi bruttó százötvenezer forintos járadékot kapnak, majd az összeget a ciklus végéig az akadémikusi tiszteletdíjak szintjére emelik.
A döntést L. Simon László kulturális államtitkár jelentette be, akinek ezzel vélhetően a kisujjára léptek, hiszen az MMA szerepének erősödése részben az államtitkárság hatáskörének a rovására történik, s mint sejthető, L. Simonnak hamarosan mint NKA elnöknek is be kell vonnia a művészeti akadémiával a támogatások elosztásába. Bár ezt egyelőre cáfolják, de mi másért tekintenék át a közeljövőben a kultúrafinanszírozás rendszerét?
A tudományos akadémia mellett egy művészeti kérdésekben mérvadó művészeti akadémia létrehozása a rendszerváltás idején merült fel igényként. Ezt először Kosáry Domokos kezdeményezte még 1991-ben, s el is kezdték a szervezését. Elképzelése szerint a létrejövő szervezet a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) társult intézménye lett volna. Létrehozása közben alakult meg 1992. januárjában Fekete György, Makovecz Imre, Csoóri Sándor, Gyurkovics Tibor, Páskándi Géza és mások részvételével az MTA-tól függetlenül az MMA, amelynek bejelentett központja Makovecz Imre óbudai, Kecske utcai építészirodája volt. A húsz évig egyesületként működő szervezetben „otthonra és baráti közösségre talált megannyi nemzeti elkötelezettségű” alkotóművész, leginkább Makovecz Imre szellemi köre. A magánalapítású akadémia 2011. novemberében egyesületből köztestületté vált. Érdekes, hogy a köztestületté alakuló ülést az MTA elnöke, Pálinkás József vezette. Tudni kell azonban, hogy 1992 májusában létrejött a Kosáry Domokos kezdeményezte művészeti akadémia is, amely Széchenyi Művészeti Akadémiaként (SZIMA) működik az MTA mellett, a magyar művészet jelesei a tagjai, s nem csak a „nemzeti elkötelezettségűek”. Többen egyébként mindkét akadémiának tagjai, mint például Jókai Anna, akinek ma ünnepeljük nyolcvanadik születésnapját. Éppen az ő múzeumbeli rendezvénye akadályozta meg az MMA illetékeseit, hogy kérdéseinkre válaszoljanak.
Egyik kérdésünk az lett volna: mi a tervük a Műcsarnokkal? Fekete György MMA-elnök mint Hamvay Péter írja a legfrissebb ÉS-ben – korábban szeretett volna egy Makovecz-kiállítást az intézményben, ám miután Gulyás Gábor igazgató ezt nemzetközi összefüggésben lett volna hajlandó megrendezni, Fekete elállt szándékától. Nem tetszett neki a Mi a magyar? című kiállítás sem, amelyet nemzeti blaszfémiának nevezett. Egyelőre a Műcsarnok tulajdonjoga került az MMA-hoz, az intézményt a Műcsarnok Nonprofit Kft. üzemelteti. Gulyás Gábor Velencében tartózkodik, telefonon nem tudtuk utolérni, hogy további szándékairól kérdezzük. Az bizonyosnak látszik, hogy hamarosan Makovecz-kiállítás lesz a Műcsarnokban.
Kormánydöntés született a Nemzet Művésze díj megalapításáról is, ez váltja fel a Nemzet Színésze, a Magyar Mozgókép Mestere és a Magyar Állami Operaház Mesterművésze elismeréseket, amelyek birtokosai automatikusan részesülnek az új díjban. Odaítélésében szintén kulcsszerepet kap majd az MMA.
A konzervatívnak tartott MMA helyzetbe hozása ellen a József Attila Kör, a prae.hu című honlap és a Műkritikusok Nemzetközi Szövetségének (AICA) Magyar Tagozata tiltakozott eddig. Az utóbbinak az MMA-val kapcsolatos nyilatkozatahoz bárki csatlakozhat
