galéria megtekintése

A zsiráf meg a kecskék

0 komment


Bárkay Tamás

Ebben az országban semmi nem az, aminek látszik. A múltkor egy randa rézlapról kellett elhitetnünk, hogy nem büntetésnek szánták, most meg erről a dermesztő párosujjúról, hogy szintén nem, azaz sem: tíz hosszú éven át (1993–2003) ezt az alakot viselte a honi beat-pop-rock egyik legrangosabb kitüntetése, a Magyar Hanglemezgyártók Szövetségének (Mahasz) díja, amelyet Arany Zsiráfnak hívtak.

A nagy széria képünkön látható darabjával a jövőre hetvenedik évét gyászoló Nagy Ferót örvendeztette meg a zsűri 1993-ban, e módon respektálva, hogy a Beatrice Utálom a XX. századot című lemezére válogatott Nyolc óra munka című szám negyven teljes hétig toplistás volt.

Nagy Feró 1963-ban, a Richmond Heads nevű formációban próbálta ki magát először énekesként. Az együttes nem karcolt túl mélyet a közösségi memóriába, ahogy a következő alakulat, a Zárvatermők sem. Hősünk 1970-ben bevette magát a Csuka Mónikából és Csuka Marikából összetevődött Beatrice együttesbe (a nevet Marika akkori lovagja, a napjainkban Marót Viki oldalán igen aktív Novai Gábor ötölte ki), amely 1977-ben az első magyar diszkómelódiával, a Gyere kislány, gyere című opusszal próbált zajos sikert aratni a Metronóm '77 fesztiválon, hiába.

 

A dal elsüllyedt, csak egy bő évtized múlva porolták le.

Nagy Feró kicserélte a Beatrice stáblistáját, majd 1978. március 8-án nagy, fekete betűkkel belevéste az asztali naptárába, hogy „Támadás", és új fejezetet nyitott úgy a maga, mint a rocktörténelem számára: Lugosi Lászlóval, Donászy Tiborral, Miklóska Lajossal + Gidófalvy Attilával az oldalán, némileg punkosra fazonírozva, új tartalommal lépett ismét a nagyérdemű elé. Ekkor lett divat Pesten a munkaruhadarabból identitásképző szimbólummá nemesített babos kendő és a ziherejsztű viselése.

Főleg külvárosi művházakban játszottak, majd 1980-ban eljutottak a legendás Budai Ifjúsági Parkba is, ahonnan azonban a szocialista ifjúság erkölcsének legeltökéltebb őre, a sorozatunkban egyszer már körülrajzolt Erdős Péter Hungaroton-alvezér kitiltatta őket.

Nagy Feró díja 1993-ból
Nagy Feró díja 1993-ból
Veres Viktor / Népszabadság

Úgy tudjuk, hogy Erdőst Feró visszatérő koncertindító jelmondata, az „Ideiglenesen, ihaj-csuhaj!" kiszólás irritálta leginkább, tudniillik a szovjet hadsereg. Miután a III/III is alaposan rászállt, a rendőrök is szoros kapcsolatot kezdtek ápolni vele – legszívesebben a Tolnai Lajos utcai kapitányságon látták vendégül, igen kiadós nyaklevesekkel. Ennek ellenére Feróék 1981 augusztusában – a P. Mobil, a Hobo Blues Band és az A. E. Bizottság meghitt társaságában – ott voltak a korszakos jelentőségű és hatalmas érdeklődéssel kísért hajógyári-szigeti Fekete Bárányok-koncerten.

A kultúrkormányzat későn kapcsolt, nagyjából egy hónap múlva,

amikor egy tatai tanácskozás után megszülte az állásfoglalást, miszerint a botrányzenekart ki kell taszítani a népi demokrácia szórakoztatóiparának kebeléből. Csak Presser Gábor tiltakozott a verdikt ellen. Nagy Feró az eset nyomán ismét tollat ragadott: egy szögesdrót koronát rajzolt a Beatrice felirat fölé, és bejelentette, hogy feloszlatja a bandát.

Az együttes, megint új tagokkal, 1986-ban állt össze ismét, és rendkívül nagy ívű pályát futott be, amit bizonyos perspektívából e heti műtárgyunk is ékesen bizonyít, habár inkább éktelenül.

A plasztikának egyébként volt egy talapzata, hogy be lehessen mutatni, csakhogy fából készült, ezért Feró őrbottyáni háza táján váratlanul megették a kertbe rekesztett kecskék

– árulta el történetmesélőnk, a zsiráf gazdája, a zenész életrajzírója, Zoltán János.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.