galéria megtekintése

A zöld szárú kereszt lovagjai

Az írás a Népszabadság
2014. 05. 08. számában
jelent meg.


Csordás Lajos
Népszabadság

Kétszázötven év alatt ezerhétszázan kapták meg a Szent István-rendet.

Mária Terézia alapította a Szent István-rendet, mely a legnagyobb becsű magyar kitüntetésnek számít mindmáig, sőt az Osztrák–Magyar Monarchiának is legnagyobb tekintélyű elismerése volt.

A Szent István-rendjel
Soós Lajos / MTI

A Nemzeti Múzeumban a napokban megnyílt Szent István lovagjai – A legrangosabb magyar kitüntetés 250 éve című kiállítás apropója azonban nyilvánvalóan nemcsak az évforduló, hanem az is, hogy az 1946-ban megszüntetett rendet 2011-ben újraalapították, kissé megváltoztatott névvel. S nyilván nem elég magát a címet restaurálni, de a renomét is kell. Ezt szolgálja a tárlat.

 

A címet és a rendjelet az államnak tett kiemelkedő szolgálatokért adományozták, eredendően polgári érdemekért. Katonai érdemek elismerésére a néhány évvel korábban alapított Mária Terézia-rend, az uralkodó dinasztia érdekében tett szolgálatok jutalmazására pedig a már jóval régebbi aranygyapjas rend szolgált.

Magyar jellege mind alapításában, mind formai jegyeiben kiütközik: a zöld szárú kereszt középmezőjében a magyar címer hármashalma látható a kettős kereszttel, valamint az MT betűkkel. A kitüntetés valóságos lovagrendi tagságot jelentett, melyhez rendi díszruha, nagykeresztjéhez pedig mellcsillag is járt. A rend nagymestere a mindenkori magyar uralkodó volt.

Kevés biztosan eredeti példány maradt fenn, főleg a nagykeresztek közül

Nők nem lehettek tagjai, a kivétel maga Mária Terézia. És a másik: Egerszegi Krisztina. Bár azon lehet vitatkozni, hogy a 2011-ben újraalapított rend legitim folytatása-e a korábbinak.

A rend nem öröklődött, azt a jutalmazott halála után vissza kellett szolgáltatni, ami általában meg is történt, bár nem mindenki volt hajlandó rá: I. Miklós orosz cár halála után például a Monarchiával megromlott politikai viszony miatt nem küldték vissza a cár nagykeresztjét, Munkácsy Mihály özvegye pedig kifejezetten kérte, hogy a férje által kapott kiskeresztet megtarthassa, amit az anyagár (120 korona) befizetése után meg is engedtek neki, így Munkácsy rendjele a mostani kiállításon is látható.

Korántsem ragaszkodott viszont ennyire a kitüntetéshez Arany János, aki nem is akarta elfogadni. Levélben megküldték neki, de betette a fiókjába, és sohasem volt hajlandó viselni. Gúnyos hangon írt aztán róla A csillag-hulláskor című versfüzérében: „Minek nekem a rendjelek? Szamárháton bársony nyereg?”

Mint Gödölle Mátyás, a kiállítás egyik kurátora (a másik Pallos Lajos volt) megjegyezte, kezdetben száz főben maximálták a tagok számát, húsz nagykeresztes, harminc középkeresztes és ötven kiskeresztes. Később a limitet feloldották.

A visszaszolgáltatás miatt kevés biztosan eredeti példány maradt fenn, főleg a nagykeresztek közül (mindössze nyolcról tudunk), a díjazottak azonban gyakran készíttettek maguknak másolatot, úgynevezett viseleti példányt, melyet nem mindig lehet megkülönböztetni az eredetitől.

Tovább növeli a fennmaradt eredeti példányok értékét, hogy az 1921–22-ben Bécsből Magyarországra került rendi kincstár – benne kilencvenöt rendi díszruha – a II. világháborúban szinte teljesen megsemmisült. Ebből néhány roncsolt töredék látható csak a kiállításon. Az ép palástokat a Bécsben maradtak közül kaptuk kölcsön.

A 2011-ben újraalapított kitüntetést Egerszegi Krisztina és Lámfalussy Sándor közgazdász kapta meg

A tárlat egyébként visszatekint a középkori magyar királyok alapította lovagrendekre is, így Károly Róbert Szent György-rendjére és Zsigmond király sárkányos lovagrendjére, és nem hagyja ki a Szent István-rend mellett létező korabeli birodalmi rendek (például a Mária Terézia-rend, a vaskoronarend vagy a Ferenc József-rend) bemutatását sem, részben a „lovagok” arcképeivel, részben a díszes ruhák, valamint ötvösmunkák bemutatásával, melyek a mai is létező, bécsi Rothe cégnél készültek.

A négyszáz tárgy között látható Mária Terézia, Bismarck és Munkácsy kitüntetése is.

A rendet 1764 óta több mint 1700-an kapták meg – a névsor évekre lebontva olvasható a kiállításban érintőképernyőn. Az alapítás évében mindjárt például megkapta a trónörökös, a későbbi II. József, 1810-ben Grassalkovics Antal és Bonaparte Napóleon, majd 1815-ben XVIII. Lajos, 1835-ben Don Pedro, Brazília császára, 1848-ban Windischgrätz, 1850-ben Haynau, 1854-ben III. Napóleon, 1864-ben Bismarck, 1867-ben Andrássy Gyula, Eötvös József és Arany János, 1912-ben Tisza István.

Királyok, hercegek, grófok, politikusok mellett a kiegyezés után már néhány kiemelkedő alkotóművész is elnyerhette: Jókai Mór, Munkácsy Mihály, Szinyei Merse Pál, Benczúr Gyula és Mikszáth Kálmán.

Horthy Miklós kormányzóként sokáig nem adta ezt a kitüntetést, csak 1938-ban, a Szent István-év alkalmából újította meg Magyar Királyi Szent István-rend néven, s kormányzósága idejéből összesen hat adományozásról tudunk (a dokumentumok nem minden esetben maradtak meg). A díjazottak: Göring, Ribbentrop és Ciano, Teleki Pál miniszterelnök, Serédy Jusztinián hercegprímás és Uray István kabinetfőnök.

A 2011-ben újraalapított kitüntetés neve Magyar Szent István-rend, s csak nagykereszt fokozata létezik. Ezt 2013-ban Egerszegi Krisztina és Lámfalussy Sándor közgazdász kapta meg.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.