A zene, az kell
A társadalom- és kultúrakutatók már régóta tudják, amit mi, zenefogyasztók nap mint nap a bőrünkön tapasztalunk: a populáris zene világa nem a könnyű, tét nélküli szórakozás birodalma.
Gondoljunk csak arra az elemi erejű felháborodásra, amely bizonyos zenei produkciók hallatán eltölt bennünket, vagy arra a boldogságra, amelyet akkor érzünk, amikor (végre!) megtaláljuk a „mi zenénket”; mi több, ezekről az érzésekről feltétlenül tájékoztatni szeretnénk a környezetünket. „Mondd meg, mit hallgatsz, megmondom, ki vagy” – zenei választásaink döntő szerepet játszanak kulturális identitásunk meghatározásában. A populáris zenei termékek jelentése persze nem magától értetődő: folyamatos küzdelem zajlik az interpretációk rögzítéséért az egyes értelmező közösségek között – és ebbe a küzdelembe, hiszen érdekében áll, a politikai hatalom is beavatkozik a maga sajátos eszközeivel…
A Műfajok, stílusok, szubkultúrák tanulmányai a huszadik és huszonegyedik századi magyar populáris zenei színterének kérdéseivel foglalkoznak. Összetett problémához összetett módszertan dukál.
Olvashatunk filológiai tanulmányt egy ismert kuplé történetéről, áttekintő írást a Csárdáskirálynő korai bemutatóiról, a századfordulós operett előadói stílusáról, a cigányzenei előadásmód huszadik századi változatairól, a pártállam hivatalos kultúrpolitikájának viszonyáról a zenés színházhoz és a „könnyűzenéhez”, a magyar beatzene által közvetített szimbolikus tartalmakról a hatvanas-hetvenes években, a magyar progresszív rockzenei kísérletekről a populáris és a klasszikus zene határainak fellazítására, vagy Víg Mihály filmzeneszerzői munkásságáról.
Részletes esettanulmányok dolgozzák fel az Orfeo zenekar rövid történetét, a Fekete Lyuk mint közösségi színtér identitásképző hatását (és az ezzel kapcsolatos utólagos emlékezetpolitikai küzdelmeket), illetve mutatják be a kortárs „alternatív” zenei színtér fontos szereplőinek jellemző legitimációs stratégiáit, valamint a technológiai fejlődés, a zene-előállítás és -fogyasztás és a kulturális jelentésadás gyakorlatának kölcsönös egymásra hatását.
A kötet címlapján fekete hanglemez köszönti az olvasót, aki úgy érzi: ezt a lemezt még jó ideig elhallgatná.
Műfajok, stílusok, szubkultúrák. Szerkesztette: Ignácz Áám. Rózsavölgyi és Társa, 2015, 224 oldal, 2990 forint
A Műfajok, stílusok, szubkultúrák tanulmányai a huszadik és huszonegyedik századi magyar populáris zenei színterének kérdéseivel foglalkoznak. Összetett problémához összetett módszertan dukál.
Részletes esettanulmányok dolgozzák fel az Orfeo zenekar rövid történetét, a Fekete Lyuk mint közösségi színtér identitásképző hatását (és az ezzel kapcsolatos utólagos emlékezetpolitikai küzdelmeket), illetve mutatják be a kortárs „alternatív” zenei színtér fontos szereplőinek jellemző legitimációs stratégiáit, valamint a technológiai fejlődés, a zene-előállítás és -fogyasztás és a kulturális jelentésadás gyakorlatának kölcsönös egymásra hatását.
A kötet címlapján fekete hanglemez köszönti az olvasót, aki úgy érzi: ezt a lemezt még jó ideig elhallgatná.
Műfajok, stílusok, szubkultúrák. Szerkesztette: Ignácz Áám. Rózsavölgyi és Társa, 2015, 224 oldal, 2990 forint
