Szinte minden második
Súlyos számokat említ az igazgatóhelyettes, Hegedűs Mária: a bent lévő lányok negyven százalékát érinti a prostitúció. Ha nem ők árulják a testüket, akkor a családjukból valamelyik nő. Felmérések szerint – az adat bizonytalan, mert a családon belüli erőszak mellett ez a legnagyobb tabutéma – a 18 év alatti prostituáltak túlnyomó része állami gondozásban nő fel, vagy prostituált lánya.
Az esztergomi otthon célja, hogy a speciális fejlesztési program hatására neveltjeik az alapvető normák betartására képesek legyenek. Tovább tanuljanak, elfogadható személyes és családi életet élhessenek. Fontos szempont a kriminális veszélyeztetettség csökkentése, a fiatalkori drog- és bűnmegelőzés visszaszorítása is. A zártság foka magatartástól, teljesítménytől és megbízhatóságtól függ – mondja Hegedűs Mária. A frissen érkezettek néhány hónapig nem hagyhatják el az otthont, később nevelői kísérettel mehetnek ki, újabb fok, ha önálló kimenőt kapnak.
Veszélyes világháló
Visszaeső persze van, különösen visszakerülve az eredeti környezetbe. Hogy mi lesz a lányokkal később, ha kikerülnek az otthonból, az kiszámíthatatlan, utókövetésre ritkán – és csakis kérésre – marad lehetőség.
A lányok a neten tartják a kapcsolatot a külvilággal. A számítógépszobába hetente egyszer mehetnek – nevelői felügyelettel. A felnőtteknek tudniuk kell, kivel tartják a kapcsolatot, a jelszó sem titkos. Ezzel próbálják megóvni a lányokat a nem támogató kapcsolatoktól. Az előadáson az egyik gép elől Kicsi fordul ki, mesél arról, mi történt vele 12 éves korában. A neten levelezett egy férfival, aki rábeszélte, hogy szökjön el a nagymamájától. A nagybátyja csípte fülön útközben, kihívták a rendőrt. Egy negyvenes férfi várta, aki már eladta prostinak Németországba. Hogy mivel csábította el? Azt ígérte, hogy korán reggel ágyba viszi neki a kakaót. A kiszolgáltatott helyzetben lévő gyerekek bizalmához nem kell több néhány jó szónál.
|
Betonfalon innen és betonfalon túl – nevelőintézetben élő lányok színházat játszanak
Földi D. Attila / Népszabadság |
A tornatermi közös játék után együtt vacsorázunk a szereplőkkel. A kezdeti bizalmatlanság bomlik azzal, hogy a jövőről beszélgetünk. (Schermann kérte az újságírókat, ne faggassák őket az előéletükről.) Az egyikük bár tizenöt éves, csak nyolcadikos, mert megbukott, mondja, és várja a hatást. (Elmarad.) Másikuk arról beszél, szerepelt volna az előadásban, de sajnos kivették. (Többször megpróbált elszökni.) Mesélnek a vágyaikról, és arról, hogyan készülnek a falon kívüli életre. Eladónak és cukrásznak tanulnak. Főznek-sütnek maguknak, takarítják a szobákat, be van osztva minden percük. Szabad idejük csak a vacsora után akad.
Színházi alapok
A bemutatót megelőző egy évben az alkotók hetente tartottak kiscsoportos workshopot a gyermekotthonban. Színház-pedagógiai, drámajátékprogramot vittek, kezdve olyan alapokkal, hogy a lányok hogyan vegyék fel egymással a szemkontaktust. Arra ösztönözték őket, merjenek megszólalni, legyenek önreflexívek. Élvezik, hogy egy évig dolgozhattak Mártával, bár meglepő módon nem emlékeznek arra, mit csinálnak majd az előadásban.
A darab a prostituáltak szemszögéből az ördögi körről is beszél, arról, hogy hogyan öröklődik generációkon át ez a jóérzést, önbecsülést, jövőképet felemésztő, végtelenül kiszolgáltatott életforma. Bár korábban úgy képzelte a rendező, a gyerekek mesélik majd saját vagy egymás történeteit, belátta, nem hozhatja őket olyan helyzetbe, hogy ezt kelljen hallgatniuk nyilvánosság előtt. Persze beszélgettek korábban erről is. Sokkoló történeteik durvábbak, mint Móricz Árvácskája – állítja.
