galéria megtekintése

Nézzen kiállítást a Tett emberéről!

Az írás a Népszabadság
2015. 07. 08. számában
jelent meg.

Kelen Károly
Népszabadság

A „hivatalos művészet” mindig a hagyományra hivatkozik. És van is élő hagyomány, amit ma is követni lehet. A XX. század legelején a magyar alkotók részesei és alakítói voltak koruk folyamatainak és művészi mozgalmainak. A hazai avantgárd vezéralakja, Kassák Lajos pedig tudta, hogy a művészet igazi hagyománya: újat teremteni.

Amikor 1976-ban az óbudai Zichy-kastélyban berendezték a Kassák Múzeumot, úgy látszott, a XX. századi magyar művészet e rendkívüli alakja végre hazatalál. Költőként addig is beszéltek róla, az iskolában szent borzongással emlegették a tanárok a Ló meghal a madarak kirepülnek című versének sokértelmű befejező sorait: „én KASSÁK LAJOS vagyok / s fejünk fölött elröpül a nikkel szamovár”. De hiába fedezték fel – újra – Franciaországban és szerte Európában a képzőművész Kassák Lajost, nálunk a múzeum megnyitásáig nem nagyon ismerték festményeit-kollázsait. A korszerű művészet él című cikkében Kassák pontosan fogalmaz: „lehetetlen, hogy egy mai művész, mondjuk, Greco, Shakespeare vagy a katedrálisok stílusában fejezze ki magát (…) Aki ma a XIV. század stílusában dolgozik, az kell, hogy a XIV. század szemével lássa az életet. Mi azonban a XX. századot éljük”.

Mozgalmár művészet: a megújulás esztétikája

A múzeum új kiállításán csak néhány Kassák-kompozíció látható, mert a fő cél a művészi mozgalmár működésének dokumentációja. De mivel a mindig megújuló művészetet és az állandóan mozgásban lévő társadalmat „életegységként” kezelte, minden kiállított tárgy műalkotásként fogható fel. A bemutatott folyóiratok a borítótól az utolsó oldalig pontosan tervezett darabok lenyűgözik a látogatót, aki tudja, milyen lehetetlen pénzügyi körülmények közepette ragaszkodott az igényességhez, mindig talált társakat, akik követték és segítették ambíciói kiteljesítésében.

 

Érdemes megfigyelni, milyen neveket választott lapjainak, ha már a pénztelenség és a sorozatos betiltások miatt újra és újra más folyóiratot kellett indítania: A Tett, Ma, 2 × 2, Dokumentum, Munka, Kortárs. A szürrealizmus, dadaizmus, expresszionizmus és futurizmus mellé pedig odaállította a magyar aktivizmust.

A háborús kultúra és a Csárdáskiránynő ellen

A tárlat apropója, hogy Kassák első folyóirata, A Tett, éppen száz évvel ezelőtt jelent meg, azaz a háború közepén. Gondoljuk meg, hogy amikor a Csárdáskirálynő is megkezdte karrierjét, ő a „háború kultúrája” ellen fellépő irodalmi-művészeti lappal állt elő, amely arra törekedett, hogy bemutassa az új művészet nemzetközi képviselőit is. Aztán 1916-ban éppen azért tiltották be, mert az antanthatalmak, azaz a háborús ellenség művészeinek – például az olasz Marinettinek, a francia-orosz Kandinszkijnak – alkotásait sorakoztatta a hasábokon. (A kiállítás ízelítőt ad arról, milyen jelzőkkel illették Kassák munkásságát: „korcs és beteg”, „téboly”, „érthetetlen”, „zagyvaságok”.) Nem járt jobban a Tanácsköztársaság idején sem. Akkor már a Ma kiadásán fáradozott, 1919 májusában például különszámot jelentetett meg, amelynek címlapján ez állt: „Köszöntünk, ember, a forradalomban”. A második különszám borítóján pedig kiáltványt intézett az olvasóhoz: „Mi pártoktól függetlenül harcolunk a mindig új világszemléletű művészet megteremtéséért és az alkalmi pártoktól és gazdasági érdekcsoportoktól való felszabadulásért. A legteljesebb életformát hozó kultúráért! A gondolkodás forradalmáért! A kommunizmusért, mint átmeneti állapotért a szocializmushoz! A kommunizmuson túl a kollektív individuum legszabadabb életlehetőségéért!”

Kassák lapja szembeszegült kora háborús kultúrájával, az ellenséget megbélyegző beszédmóddal
Kassák lapja szembeszegült kora háborús kultúrájával, az ellenséget megbélyegző beszédmóddal
Veres Viktor / Népszabadság

Nem is jelenhetett meg újabb szám, hiába, hogy a magyar avantgárd nagy képviselői tervezték a Tanácsköztársaság híres plakátjait, köztük „kassákisták”, mint Uitz Béla (a Ma társszerkesztője) vagy Bortnyik Sándor.

A „hivatalos” művészet létjogosultságát cáfolni

A kollektivista ideológiák később sem viselték jól, hogy a mindig társasmozgalmakat alapító Kassák Lajos nem volt hajlandó hamis gondolatrendszerek szolgálatába állni. A művészet nevében nem fogadott el semmiféle „hivatalos” művészetet, pláne nem a szocialista realizmus néven uralkodóvá vált stílust. Márpedig mindig vannak, akik azt hiszik, meg tudják mondani, milyen művészet szolgálja a társadalmat, mivel kell alakítani a közízlést. Azért is fontos, hogy létezik ez a kis múzeum, és létrejöhetett benne az ezt a felfogást hatásosan cáfoló kiállítás.

KASSÁK MÚZEUM Megtekinthető szeptember 27-ig. A Tett, háború, avantgárd, Kassák

Nem Munkácsy számít külföldön

Mintha még 2015-ben sem akarnánk tudomásul venni, hogy nem historikus festészetünkkel kerültünk a nemzetközi művészet fő sodrásába, hanem éppen a Kassák és követői által megteremtett magyar avantgárd alkotásaival és szellemével. Amikor 1925-ben már a mozgalmakra visszatekintő írást küldött a Korunk című kolozsvári folyóiratba, a szerkesztő Dienes László így reagált rá: „Végre nem vagyunk az isten háta mögötti vidékiek, nem kullogunk mások után 50-100 évvel megkésetten. Ha jól tudom, most menetelünk először egy időben, egy rangsorban azokkal, akik a jövő felé haladnak…”

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.