A momés hallgatók egészen különleges darabokat is bepakoltak a falióraforma rekeszekbe, sosem láttam még például plexiollót (a fogyatékkal élőknek szánták), és befőttes gumival szerelt ollót sem, nagyon mókás.
A következő tárlóban kifejezetten orvosi ollós szerkezetek figyelhetők meg.
Egyebek között egy roppant kedves, gólyamadarat formázó köldökcsipesz (XIX. század), egy kiváló kanócvágó, (XVII. század), egy remekbe szabott ételaprító az 50-es évekből (majdnem mindent össze lehetett vele szecskázni a nehezen rágó betegek számára), egy XIX. század végi szőlőfürtdaraboló (ilyen is volt), továbbá kevéssé kedves, de a maga helyén rendkívül hasznos eszközök, amilyen például a belsőszervfogó, a sebterpesz, a nyelvés az aranyérfogó, amelyet csonttal borítottak, hogy legalább az égetés ne fájjon annyira.
|
| Blahák Eszter / Semmelweis Orvostörténeti Múzeum |
Arrébb a réges-régmúlt birkanyíró, szabó- és lemezvágó ollói vonulnak fel, ezekkel szemben, a boltív másik végénél mai megfelelőik, valamint az úgynevezett gomblyukműtéteknél használt laparoszkópiás olló, amely igen figyelemreméltó, bár a maga természetes közegében nem szívesen futnék össze vele. Sem.
Két falrészletet a humornak szenteltek, rövidre fogva arról értesülhet a néző itt, hogy a négy emberi alaptípushoz (a flegmatikushoz, a kolerikushoz, a melankolikushoz és a szangvinushoz) miféle olló passzolna a leginkább, ha már játszadozunk.
A találatokat nem részletezném, de egyet csak szólnék: úgy ítéltetett, hogy a melankolikus emberhez leginkább egy csecsemőköröm-vágó passzol.
A kiállítás második (máshonnan nézve első) termében az emberi életút különb-különb állomásain használt ollókat szedték csokorba a rendezők, az óvodáskorú lekerített végű vágóeszközétől egy első világháborús hadorvos kincstári eszközkészletéből kiemelt csudaszép kis ollóig.
Arrébb az ilyen-olyan háztartási és háztáji műveletekhez használt darabok tekinthetők meg,még arrébb a híres-nevezetes múlt század eleji díva, Márkus Emília ennen ollója.
Úgy néz ki, mintha kétszer is rátolattak volna, de nem, mert, mint megtudtam, direkt girbegurba a vége, így könnyebben le lehetett vele pattintani a levelekről a pecsétviaszt. Ebben a világban nincsenek tehát véletlenek.
A legemlékezetesebbek azonban kétségkívül a Születés és halál címet viselő összeállításban szereplő eszközök, amelyek ugyancsak igen érdekesek, ám a gyengébb idegzetűeket, amilyen e sorok írója is, többször is kiveri tőlük a víz.
Nem mondom, a papagájcsőrzetre emlékeztető köldökzsinórvágó még oké, a születéskor bekövetkezett gyermekhalál esetén használatos magzatdaraboló, koponyafúró és lefejező olló, továbbá a boncoláskor nagy sikerrel alkalmazott, amúgy kétségtelenül stílusosan – tudniillik egy régi márvány boncasztal fölött lógó vitrinben bemutatott – bél-, bordavágó és csontcsípő ollók azonban meglehetősen setét képzeteket keltenek.
Még ha tudjuk is: nélkülük sem volna civilizáció.
