Arrébb egy Fóti Gyermekváros feliratú teherkocsi árnyékában két kislánynak próbál imponálni pedálos kabriójában ugyancsak egy kissrác. Később megelevenedik egy régi karácsony is, nagyapóéknál, modellvasúttal, arrébb szervezett lemezárugyári dolgozónők simítanak utolsókat a legendás holdjárókon.
Van – nyilván az eredeti szándék ellenére –egy igen spontánra sikeredett kép is: a karon ülő fiúcska a jelek szerint éppen egy fa teherautót kapna az anyukájától, de úgy megijedt a fotóriportertől, hogy már nem tud örülni, félő, hogy mindjárt elbőgi magát; még a kiflivég is kiesett a szájából. Drámai.
A képi kínálatot egykori játékszer-népszerűsítő plakátok színesítik; az egyik a 2001-ben elhunyt kiváló grafikus, Réber László munkája, csak szólunk.
A fotográfiák alatti tárlókban fizikailag is jelen vannak a relikviák, megtekinthető egy úgynevezett tolóvonat, a Mikrolin Szövetkezet pompás játékvasútjának doboza, amelyen vörös csillagos mozdony száguld át a biatorbágyinak tűnő viadukton, a Holdrakéta és a Forgalom című társasjáték göngyölege, továbbá minden fiúgyermek gyereksarkának legfőbb büszkesége, a rugós foci, amely azért néz ki itt nagyon meglepően, mert minden figurája megvan és ép – a valóságban ilyen nemigen létezett.
Megejtő a péceli illetőségű Orion társasjáték grafikája is, nyilván nem ez volt a koncepció, de az eredmény ez lett: egy dobócsillagra emlékeztető ufó egy sötét éjszakán kockacukrokat szippant ki a Balatonból.
Szintúgy összeszoruló torokkal vettük számba a kisipari termékként, hajdan leginkább trafikokban és búcsús céllövöldékben hozzáférhető, pinceszinti műhelyekben előállított favoritokat: az egy-, ill. kétforintos fröccsöntött, sorjázatlan műanyag katonákat, cowboyokat, indiánokat és kisautókat, amelyekről valójában csak nagyon közelről lehetett megállapítani, hogy autók, de ha még így sem, azt se bánta senki.
A felhozatal színe-java a terem tengelyébe telepített vitrinekben tárul a néző szeme elé. Az elsőben mindenekelőtt a már említett lemezárugyár legtörzsökösebb alakjaival találkozhat újra a hajdani kedvezményezett, avagy közeli jó barátja.
Megható találkozások ezek a jó öreg űrrakétával, a tűzköves géppisztollyal, a korcsolyázó eszkimóknak nevezett növendékmedvékkel, a rollerező bohóccal és a megannyi játékpersellyel, a nyelves kutyással, a kozmikussal, a Piroska és a farkas-ossal, és a Takarék cíművel, amelyre ezt írták a tervezők: „Gyermekálom teljesül / Ha e perselybe pénz kerül / Kis patakból tenger lesz / Fillérekből forint lesz.”
A következő vitrin legfényesebb ékessége egy úgynevezett rendőrségi kitérő autó, amelyet valami rejtett anomália folytán a Boyszolgálat egyik alkalmazottja vezet.
A lendület motorkerékpáros, a törpeautó és a favágó persely, amelyen egy erdei gnóm gombnyomásra hasítófejsze fokával veri be az ötvenfillérest a bádogdobozba; a figura pont olyan arcot vág, mint azok a pszichopata hegylakók, akik az 1.0-ás horrorfilmekben darabolgatják az ostoba osztálykirándulókat, mígnem az utolsó kettő őt darabolja fel.
Arrébb remek mozdonyok tekinthetők meg, majd fajátékok, végül pedig megint csak a kisipar remekei, a plasztik forgópisztoly, a rózsapatronos rakéta, amely a gangos házakban különösen népszerű volt, a tiki-taki, amellyel olyan jókedvűen vertük lilára az ujjainkat és persze a pisilő kisfiú, amely egyetlen háztartásból sem hiányozhatott.
Voltam olyan lakásban, ahol a tévé tetején, horgolt terítőn, egy kerámia bagoly és egy kiváló dolgozó plakett között nyert méltó elhelyezést.
Tanulság
A kiállítás nemcsak szórakoztató, de tanulságos is. A látogató megismerkedhet a népi demokratikus mechanikus játékgyártás históriájával, ismereteket szerezhet az állami vállalatok szerepéről, ténykedéséről, a játékfelülvizsgáló bizottságról, a játéktervező intézetről, a legendás Mikrolin Szövetkezetről, korabeli ipari szövetkezetekről és kisipari termelőszövetkezetekről, sőt az egykorú magánzó kisiparosokról is.
