Miért fordult a természetfilmek felé az utóbbi években? – kérdezzük a színész-producert. – Az első filmjeim politikaiak voltak, de szerintem bizonyos szempontból ezek is azok. Felhívják a figyelmet a környezetünk kiszolgáltatottságára. Itt van a Duna, tele szennyeződéssel. Ahogy a Szajna is. Jacques Chirac harminc évvel ezelőtt esküdött, hogy tíz év múlva a Szajnában fürödhetek. Így lett? Számomra ezek a filmek, mint például az Évszakok, természet-játékfilmek, filmes költemények. Mi nem a természeti katasztrófákról csinálunk filmet, hanem a reményről, hogy a pusztítást meg lehet állítani.
A Mikrokozmoszt vagy a Vándormadarakat meghökkentő, új nézőpontból készítették el: olyan közel hozták a repülő madarakat, hogy a mozizó szinte együtt szárnyalhatott velük. Szuperközeliben mutatták meg a rovarok igazi arcát. Az Évszakokban viszont nem találkozik a néző ilyen meglepően újszerű látásmóddal. Perrin szerint ez csak a mi véleményünk. – Csak látszólag volt kevésbé nehéz dolgunk ebben a filmben – mondja. – De képzelje, hogyan lehet az erdőben a fák közt, ahol az állatok iszonyú gyorsan haladnak, követni a mozgásukat. Másfél évig tartott, míg ezt megoldottuk.
|
Jacques Cluzaud és Jacques Perrin
Földi Imre / Népszabadság |
Jacques Cluzaud rendező arról mesél, hogy vadállatokkal és emberhez szokott állatokkal egyaránt dolgoztak. Fontos szereplők voltak a vadlovak, amelyeket Lengyelországban találtak meg, és egy évig filmezték őket egy olyan erdőben, amely nem a természetes élőhelyük. A farkasfalka állataival kicsi koruktól forgattak, hogy megszokják a kamerát. Több operatőrcsapat dolgozott, volt, aki a földközeli felvételeken, volt, aki a légi felvételeken. Ez utóbbiak többnyire nem drónnal készültek, mint gondolnánk, hanem függesztett kamerával.
Minden jelenethez újra kellett építeni kapcsolatukat az adott állattal. Cluzaud felidézi azt a jelenetet, amikor a római korban egy süncsalád halad át a kövezett kocsiúton, ahol éppen egy harci szekér vágtat el. – Betanított sündisznócsaláddal készültünk a jelenetre, egy felnőtt sünnel és kicsikkel, de nem a saját kicsinyeivel – meséli a rendező. – Jól haladtunk. Csakhogy a forgatás előtt az anyasünnek megszülettek a saját kölykei, és dublőrrel kellett helyettesíteni! Ő meg összevissza ment, a kicsik pedig egyáltalán nem követték. De végül megúszták, ahogy az egész forgatáson nem sérült meg egyetlen állat sem.
|
Sünibébi az anyja hátán. Dublőrre volt szükség
Thomas Peter / Reuters |
– Fel akarjuk fedeztetni azokat az állatokat, amelyeket akár mindennap látunk, de nem eléggé közelről, nem elég pontosan – mondja végül Perrin. – Az volt a célunk, hogy az európai embereket megbékítsük a környezetükkel, nehogy azt higgyék, hogy csak a világ másik oldalán létezik csodálatos vadvilág.
