Első főnökét, Nagy Károlyt, a zseniális detektívet éppen azért rúgták ki pillanatokon belül, mert ő még nem működött elég hasonlóan. Ő az embereivel bravúros nyomozással pár nap alatt leleplezte a Népszava újságíróinak, Somogyi Bélának és Bacsó Bélának a bestiális gyilkosait, Horthy Nemzeti Hadserege legbefolyásosabb tisztjeinek embereit. Persze hogy nem a gyilkosoknak lett bajuk, hanem a mesterdetektívnek, akinek helyébe a fehér terroristákkal kiváló kapcsolatokat ápoló, titkos és törvénytelen fajvédő szervezetekben tündöklő Andréka Károly került.
|
Helyszínelés a biatorbágyi merénylet után
FORTEPAN |
A következő években a különítményesek, a szélsőjobboldali, fajvédő csoportok befolyása alatt működött a politikai rendőrség. „Amit a diktatúra alatt csináltak – az mind bűncselekmény, ami ma történik, az jog.” Ezt írta Ágoston Péter szociáldemokrata jogtudós a börtönben, s ezzel „rátapintott az ellenforradalom büntetőpolitikájának lényegére”. Egyrészt a kommün rendeleteinek egyszerű végrehajtását is büntették, másrészt a különítményesek legszörnyűbb vérengzéseit sem.
A Hétvége mellékletből ajánljuk
A bethleni konszolidációhoz olyan politikai rendőrség passzolt, amely a féktelen szélsőjobboldali garázdálkodásnak véget vet. Az új műsorhoz új férfi kellett, a konzervatív Hetényi Imre. Ő szép nagy besúgóhálózatot épített ki, mindennapos gyakorlattá tette a telefonlehallgatást, a levélellenőrzést, létrehozta a priorálásra alkalmas nyilvántartási rendszert. A gyülekezési jogot, a sztrájkjogot nem tartották tiszteletben, a velük élőket tömegesen üldözték, a szólásszabadságot, vallásszabadságot, a békés politikai tevékenység szabadságát erőteljesen korlátozták, a politikai rendőrséget nem valaminő törvényes és demokratikus rend, hanem egy adott politikai irányzat, uralkodó elit és társadalmi struktúra védelmére használták.
Ellenben: „a későbbi korok állambiztonságára jellemző totális információszerzésről” ekkor még nem volt szó, a rendőrségtől nem várták el „a társadalom valamennyi szegmensének teljes ellenőrzését”, a hálózat, az apparátus nagyságrendekkel kisebb volt, mint az akkori és későbbi fasiszta és szovjet típusú diktatúrákban.
Hitler győzelmével, Gömbös Gyula színre lépésével felerősödött a hungarista befolyás a politikai rendőrségen. 1938-ban nyugdíjazták a nyilasellenes, konzervatív Hetényit. A politikai rendőrséget sajátos kettősség jellemezte, az egymással rivalizáló erős emberek közül Hain hungarista volt, a Gestapo embere, a későbbi főnök, Sombor-Schweinitzer pedig eltökélten kétfrontos harcot vívott a kommunisták és a nyilasok ellen. A német megszállás után az utóbbit deportálták, az előbbi pedig a „magyar Gestapo” főnöke lett.
A harmincas években a csendőrség is beszállt a politikai nyomozómunkába, és a háború végéig bonyolult együtt és egymás ellen működés alakult ki a rendőrség, a csendőrség és a Honvéd Vezérkar között. A csendőrség szigorú katonai vasfegyelemben működött, szinte kizárólag baloldali szervezetek ellen dolgozott, a náci- és nyilasbarát befolyás pedig igen erős volt benne. Nagy erők dolgoztak azon a csendőrségnél, a honvédségnél és a politikai életben, hogy a baloldali ellenzéket teljes egészében kriminalizálják a nyugatbarát demokratákkal együtt, például tiltsák be a szociáldemokrata pártot.
Vidéken, a csendőrség hatókörében szinte, olykor nem is szinte bűnözőként kezelték a szociáldemokratákat, még a Népszava olvasását is büntetendő cselekménynek minősítették. Horthy idejében még egyáltalán nem volt olyan demokrácia (ma sincs sok), ahol a rendőrségen nem vertek. A Horthy-korszak politikai rendőrségén sokat vertek, olykor le is vizelték a detektív urak a foglyaikat. A csendőrnyomozók azonban túltettek rajtuk. Ők vallattak villanyárammal, ők hurcolták be és kínozták meg a „makacs” foglyok feleségét, gyerekeit. Ők verték agyon elképesztő szadizmussal Rózsa Ferencet és másokat.
1944-re kialakult az a kör, amely készen állt egy immár valóban totalitárius üldöző-gyilkoló-deportáló szervezet kialakítására és működtetésére. Ebben a csendőri mentalitásnak kulcsszerepe volt. Nem véletlen, hogy ennek föltámasztása a neonácik kiemelt célja. De Antall József belügyminisztere és kiválasztott utóda, Boross Péter is úgy véli, hogy „manapság hiányzik az a fajta fegyelem és rendfenntartó képesség, amelyet a magyar csendőrség képviselt”.
Varga Krisztián: Ellenség a baloldalon, Politikai Rendőrség a Horthy-korszakban. Jaffa Kiadó, 2015, 256 oldal, 3150 forint
