Molnár-C. Pál 1931-től kezdve ötven éven keresztül, 1981-ben bekövetkezett haláláig dolgozott a Ménesi úti műteremlakásban, melyből az unokák és a dédunokák segítségével mára Budapest talán legjobb lakásmúzeuma vált.
A szecessziós villa második emeletén, a két nagyobb szobából álló kiállítótérben nyílt legújabb tárlat az Itáliában láttam – A Római Collegium Hungaricum emlékezete, 1928–43 címet viseli.
A Via Giulia 1-es száma alatt álló, a Teverétől kétpercnyi sétára található reneszánsz palota 1928 óta funkcionál a magyar művészek központjaként. Az első tizenöt év pedig a magyar képzőművészet egyik legtermékenyebb és legérdekesebb korszaka volt, köszönhetően a collegiumban megforduló 128 magyar művésznek, akik közül az MCP-múzeumban ötvenkét alkotó több mint száz munkája tekinthető meg június 28-ig.
Molnár-C. Pál egyik grandiózus alkotása, A vénasszonyok nyara 1931-ben született. A képen Róma jellegzetes színei jelennek meg: a terrakotta száraz halványvöröse, a palazzók narancssárgája.
A szürrealista stílusú munkán egy fehér menyasszonyi ruha lebeg vízszintesen, a szív helyén egy odaszúrt tőrt látunk, melyből vércseppek hullanak lefelé, hogy a földre érve elszáradt falevelekké alakuljanak.
Molnár, amikor éppen nem festett, a Forum Romanum környékén sétált. Ez volt a kedvenc helye a városban, szinte mindennap visszatért.
Az egyik ilyen alkalommal, ahogy a délutáni forróságban álldogált, és nézte a világtörténelem egyik legfontosabb helyszínén közönyösen átsiető olaszokat, hirtelen összeállt a fejében a kép. A lényeg az elmúlás: Róma egykor a világ szíve volt, ma pedig már éppen olyan üres, mint egy menyasszonyi ruha menyasszony nélkül.
 |
Molnár-C. Pál Egyidejűség című képe
Banczik Róbert |
A műterem-múzeum legérdekesebb művei azonban mégsem a nagyszabású alkotások, hanem azok a rajzok, skiccek, kisméretű szobrok, melyeket a műterem eredeti tulajdonosa mellett Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István vagy Pátzay Pál készített. Molnár-C. és Pátzay hosszú ideig egy szobában is lakott, ezért nem csoda, hogy kedvenc aktmodelljük is közös volt.
Bár a nevét sajnos nem tudjuk, a huszonéves római lány mindkét alkotóra nagy hatással volt. Annak ellenére, hogy teljesen máshogy látták: MCP rajzán egy könnyed, frivol alakot látunk, aki jobb kezét a térdére ejti, és keresztülnéz a téren. Pátzay szobrán már egy antik szépség jelenik meg, klasszikus időtlenségbe zárva.
A számos alkotó közül kiemelkedik valaki, akit eddig talán kevésbé ismert a szélesebb közönség. Gáborjáni Szabó Kálmán fametszetsorozatának legjobb darabja az Isola Tiberina, amelyen a nyári éjszakában három férfi pecázik a Tevere partján. A folyó vizének feketeségét az égbolt fehérsége ellensúlyozza, de a pecázókat ez egyáltalán nem érdekli.
Ők csak a vizet figyelik, és az árnyékot, melyet Róma vet rá.
