A zsidó rendezvényszervezéstől a társadalmi aktivizmusig Kurucz Árpád

A Király utcai Sirály történetét a bulik, a vitaestek, a zajos-provokatív zsidó színházi előadások és a falai között zajló civil aktivitás mellett a hatósági engedélyezési huzavonák, alkalomadtán hatósági vegzálások is kísérték.

Utóda, a megtévesztően harcias nevű Auróra viszont a mozgalmi romantika efféle kellékeit jó eséllyel nem fogja biztosítani: az Auróra utca 11. alatt álló új hely nem köztulajdon, egy osztrák magánszemélytől bérli hosszú távra a Sirályt is működtető Marom Egyesület.  De nem ez lesz a legkomolyabb, különösen nem a leginspirálóbb változás. A Népszínház utcához közeli épület egészen más környezetet jelent majd az Auróra számára, mint amilyen a város kirakata, a Király utca volt a Sirálynak és ebből a tényből a szervezők szerint sok minden következik.

A Sirályról szinte végig lehetett tudni, hogy a fennállása ideiglenes, a maromosok ezért mindig gondolkoztak azon, merre lehet majd, ha kell, továbblépni. Szűknek-öncélúnak kezdték érezni a zsidó kulturális egyesületi profilt, kapcsolódási pontokat kerestek más városi szubkultúrákhoz és közösségekhez. Négy-öt éve egyre intenzívebben foglalkoztak társadalmi-szociális problémákkal, azzal, hogy hogyan állítható a kulturális rendezvényszervezés, illetve kulturális projektek lebonyolítása a szociális integráció, a közösségi problémák artikulálásának megismerésének szolgálatába.

A Sirály már számos – nem kizárólag kulturális profilú, de hasonló célkitűzésű szervezet és mozgalom – állandó vagy alkalmi találkozóhelyévé, rendezvényhelyszínévé vált. „Nem a hetedik kerületi szórakoztatócentrum működéséhez kapcsolódik elsősorban, amit csinálunk és csinálni szeretnénk. Noha a Sirályba járó társaságot a – divatos kifejezéssel – „körúton belüli”, középosztály, bohém burzsoázia karikatúrájaként szokás elképzelni, akiknek szolidaritása kimerül szép és életidegen szlogenek hangoztatásában, sok tekintetben a perifériához kapcsolódik, amit csinálni szeretnénk” – mondja a Népszabadságnak Schönberger Ádám, a Marom Egyesület elnöke.

„Arra jutottunk belső beszélgetések során, hogy minimális a kockázata annak, hogy a Sirály törzsközönsége nem fog követni bennünket, viszont talán mások is megtalálnak majd. Túl vagyunk az első találkozáson új szomszédainkkal, meghívtuk őket, mondtuk, hogy ide fogunk jönni, több mint tízen el is jöttek, volt pogácsa-sör, együtt néztük a foci vb-t, egyelőre ennyi. Meglátjuk, nekik mire lesz igényük, nem érdemes előre kitalálni mindent nélkülük arról, mivel fogjuk „boldogítani” őket.

Nyilván van a dolognak kockázata, nem kell megrettennünk az első elutasítástól. Közösen kell kialakítanunk a közegünket, összehangolni az elvárásainkat”. Vagyis – ahogy a Maromnak sincs erős formális vezetése, a munka, az aktivitás mértéke szabja meg lényegében a beleszólás mértékét, úgy az Auróra programját is közösen alakíthatja a hely megálmodóival bárki, aki lejár majd ide.