– Az Emmi legutóbbi működési pályázatát követően közleményt adott ki, amelyben helytelenítette a szakmai grémium pénzelosztó javaslatát. A kurátorok azzal érveltek: a nagyok, nemzetközi hírűek a csökkenő keretből azért kapnak kevesebbet, mert máshonnan pótolhatják. A szolidaritást hiányoltam a leveléből.
– Mindent leírtam a közleményben, a szolidaritással kapcsolatban is. Lezártam az ügyet magamban, abból a kevés pénzből kell tovább dolgozni, amit kaptunk. Egyébként nem azt sérelmeztem, hogy nem duplázták meg a korábbi összeget, hanem azt, hogy miért vettek el belőle, ha nem tudtak hozzátenni. A kuratórium koncepcióját hiányoltam. Egy projekt támogatásai nem mérhetők össze a működés finanszírozásával.
|
Az opera különleges ajándék egy ínyencségekre nyitott rendezőnek
Földi D. Attila / Népszabadság |
– A kurátorok szerint a jól menő színházaknak keveset kellene emelniük a jegyáron, hogy bejöjjön a kieső összeg. Ez lehetetlen?
– Ők elmondták, el lehet fogadni vagy sem… nekünk speciális a helyzetünk.
Ne felejtsük el, mi állandó játszóhelyet működtetünk a Mikszáth téren, amelyért bérleti díjat és rezsit kell fizetnünk. Nincs mögöttünk befogadó intézmény, amely támogatna.
Van, amire lehet – fogunk is – jegyárat emelni, de annyira kicsi a játszóhelyünk, ha nyolcvan nézőt bezsúfolunk, az nyáron már halálos. Sokféle jegyünk van a támogatóitól az adományozón át a vacsorajegyig, de bizonyos előadásoknál a belépők árát nem szabad bolygatni – a közönség összetétele miatt.
– Tévedek, jobban hype-olt rendező volt a pályája elején, mint most?
– Aki ma trendi, nem biztos, hogy holnap is az. A médián, a színházi életen és a filmes vonalon is vannak körök, klubtagságok, vacsoratársaságok. Aki ott van, benne van a pikszisben. Engem ez nem érdekel. Sokan azt gondolták, megtanulták azokat a színházi ajánlatokat, amiket a Maladype első hét évében a darabokban elhelyeztem. Később meglepődtek, hogy a soron következő előadások nem építettek a korábbiakra. Az Übünél és a Stílusgyakorlatoknál csináltunk olyan nyílt próbaidőszakot, amelyet végigkísérhetett a közönség. A nézők lettek a mi erős, stabil partnereink.
– Az opera időszakról időszakra visszatér az életébe. Most újra Sáry Lászlóval dolgozik, akivel a Maladype első hét évében. Ha hívnák a Magyar Állami Operaházba, menne?
– Persze hogy mennék.
Az opera különleges ajándék egy ínyencségekre nyitott rendezőnek. Heinrich Marschnertől a Vámpírt Franciaországban rendeztem, voltunk vele Szegeden, az Armel Operafesztiválon. A Mikádó szintén összetett operai feladat volt bábokkal. Sáry Lászlóval a Maladype első időszakában rengeteget dolgoztunk: Bolondok iskolája, Négerek, Empedoklész… Furcsa is volt ez a hosszú szünet. Boldog vagyok, hogy a jubileumi előadását megcsinálhatjuk Rozmán Lajossal és együttesével, a Qaart siluni Ensemble-lal. Ez is Weöres Sándor művén alapszik, mint korábban a Theomachia – Béres Ilonával a főszerepben. A „félig komoly opera” műfaj sok mindent elárul: a játékosság, a kreativitás elengedhetetlen.
SÁRY LÁSZLÓ: REMEK HANG A FUTKOSÁSBAN - FÉLIG KOMOLY OPERA. A Maladype Színház és a Quaartsiluni Ensemble közös előadása Bemutató: július 15, Nemzetközi Bartók fesztivál, Szombathely
Névjegy
BALÁZS ZOLTÁN 1977-ben született Kolozsváron. 1995-ben érettségizett a szentesi Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatán, 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem színész és rendező szakán. 2001-ben alapította az állandó társulattal és alkotótársakkal működő Maladype Színház független színházat, amelynek művészeti vezetője és rendezője. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2008-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el.
