A Ménesbirtok 1784-től 2004-ig állami kezelésben működött. Az üzemi terület dolgozóiból csak 1872-ben alakult a faluközösség, amelyet 1989-ben nyilvánítottak várossá. Az uniós csatlakozás előtt az akkori kormány azt hitte, állami intézmény nem kaphat uniós támogatást, ezért 2004-ben szétválasztotta magát a ménest – az lett az Állami Ménes Kft. – és a birtokát, a Ménesbirtok Zrt.-t. Az utóbbit azonban egyben tartották. Ma a menedzsment tagjai és további mezőhegyesi magánszemélyek a tulajdonosai.
|
A világörökségbe tartó Ménesbirtok
Teknős Miklós / Népszabadság |
A városban még megmaradt egyetlen nagy munkáltatót azért fenyegeti az ellehetetlenülés, mert 2013-ban az általa bérelt mintegy nyolcezer hektár állami földből megpályáztattak több mint háromezer hektárt. A Ménesbirtok Zrt. a pályázat ellen törvényességi kifogást terjesztett be, arra hivatkozva, hogy nemcsak az állam, hanem más tulajdonában lévő földrészleteket is meghirdettek. Volt állami gazdasági dolgozóknak juttatott földet, majorok belső területét, járdákat, utakat is kiírtak haszonbérletre.
Térítés nélkül el akarják venni a Ménesbirtok Zrt. által beépített, a társaság tulajdonát képező eszközöket, például az öntözéshez szükséges nyomóvezetékeket. Ha a cég nem tud tovább öntözni, akkor a térségi öntözőrendszert használó más gazdálkodók számára megfizethetetlenné drágul a víz. Föld nélkül a Ménesbirtoktól több száz embert kell elbocsátani.
A 2014-es hosszú választási évben csönd volt. A kormány részéről nem érkezett válasz, de nem hirdették ki a pályázat eredményét sem. Csak 2015 márciusában. Ötvenhárman nyertek – úgy, hogy a törvényességi kifogás nyomán indult bírósági eljárás még most is folyamatban van. Ennek ellenére a maradék ötezerből újabb háromezer hektárra kiírták a pályázatot.
A már elnyert és az újabb pályázatra kiírt helyrajzi számok olyan rajzolatot adnak ki a térképen, amelyből egyértelmű, hogy nincsenek meg a szükséges izolációs távolságok, így ha marad is területe a Ménesbirtoknak, azon nem lehet tovább vetőmag-kukoricát termelni. Pedig a vetőmagtermelés miatt van még valamennyi munkája és megélhetése a lakosságnak. Kovács Sándor, a Ménesbirtok Zrt. üzemi tanácsának elnöke 35 éve dolgozik a cég vetőmagüzemében.
– Mi is termeszthetnénk kommersz növényeket, de ahhoz nem kellene ennyi ember, és sokkal kevesebb jövedelmet hozna. Bőven elég lenne 250 ember is a 420 helyett. Becsukhatnánk a Sole-Mizo minőségtesztje szerint az ország legjobb minőségű tejét adó tehenészetet, amely a mai tejárak miatt ráfizetéses, de akkor további 85 embert kellene az utcára tenni. Itt működik a világ egyik legjobb génbankja, a kanadai tulajdonú Semex Magyarország, benne holstein-fríz fajtából a világ legjobb tenyészbikája.
A vetőmagtermeléshez sok kétkezi munkára van szükség. Az anya- és apanövényt külön, eltérő időben kell vetni. A legnagyobb munka a címerezés: az anyanövény virágját el kell távolítani. „Idegenelni” kell, a nem azonos fajtához tartozó növényt ki kell vágni. Ezt nem lehet gépesíteni. A 420 állandó dolgozón kívül további 1400 idénymunkást alkalmaznak. Hektáronként 100 ezer forintot kapnak a munkáért, a szeptemberi iskolakezdésre fizetik ki a járandóságukat.
Rengeteg család vállal négy-öt hektárt, évi 400-500 ezer forint tervezhető jövedelmet jelent ez még nekik.
Az állandó dolgozók 28 ezer forintos iskolakezdési támogatást kapnak gyermekenként. Van cafeteria, a cég busza viszi a gyerekeket kirándulni. A világ legnagyobb vetőmagos cégei voltak a Ménesbirtok Zrt. partnerei, illetve most is azok. Vetőmagüzemét nemrég vette meg a francia Limagrain cég. Négy-öt milliárd forintnyi beruházást terveztek, de most ők is várnak, mi lesz a Ménesbirtok egybefüggő földjeivel.
– Nem lehetne a családi gazdáknak bérbe adott 40-50 hektárokon is vetőmagot termelni? – kérdem Kovács Sándortól. – Nem, mert hektáronként minimum 300-600 ezer forintot kellene beruházni. Nincs annyi pénzük, és hitelt sem kapnak, mert a bankok legalább háromszoros fedezetet követelnek. Öt évig integrátorként dolgoztam a Ménesbirtoknál. Olyan gazdálkodókat kerestem az országban, akik termelnének nekünk vetőmagot. Csupa téeszutód nagytermelővel tudtam megegyezni. Családi gazda egy sem volt köztük, mert nekik más az érdekük.
|
Ma még munkát adó vetőmag-kukorica
Teknős Miklós / Népszabadság |
Ők kommersz alapanyagot vetnek, elteszik a területalapú támogatást, a földet odaadják művelésre valaki nagygazdának, akinek vannak megfelelő gépei, és év végén elszámolnak. A családi gazdáknál száz hektárra jut egy alkalmazott, azt is elbocsátják télire, és márciusban újra felveszik. A Ménesbirtok Zrt.-nél minden húsz hektárra jut egy dolgozó; ha az 1400 rendszeres idénymunkást is számoljuk, akkor jóval kevesebbre.
Meghallgatom a másik oldal véleményét is. Magyar Tibor Szegeden tanult gépgyártás-technológiát, a helyi mezőgazdasági szakképző iskolában technikatanár, mezőgazdasági gépszerelőket oktat. 1993 óta gazdálkodik a tanítás mellett. Önkormányzati képviselő. Nyolc hektár saját földjük van a feleségével. Ehhez nyerte el most 52 hektár bérleti jogát. Körbevisz az autóján, megmutatja a földjeit. Rendben lévő, szép, tiszta parcellákat művelnek, kukorica, búza, napraforgó, fűszerpaprika nő bennük. 2000 óta van egy vállalkozásuk is közösen a keresztanyjával – Gránitz 95’ Kft. a neve, idénymunkára szervez embereket, a többi közt a Ménesbirtok Zrt.-hez is.
|
Mitykó a saját bevallása szerint el van keseredve, hogy ő asszisztálja végig az összeomlást
Teknős Miklós / Népszabadság |
– Amikor az első háromezer hektárra kiírták a pályázatot, Kovácsné Faltin Erzsébet, az akkori polgármester minden követ megmozgatott, hogy vonják vissza. Fordult Lázár Jánoshoz, Orbán Viktorhoz, mindenütt elmondta, hogy veszélyben vannak a munkahelyek, veszélyben van Mezőhegyes.
A polgármester asszony akkor még azt mondta: mindenki hazaáruló, aki megpályázza a Ménesbirtok földjét, és tönkreteszi mások munkahelyét. Én azt mondtam, az a hazaáruló, aki mezőhegyesi létére nem pályázik, mert akkor a környékbeli települések gazdálkodói viszik el a földet.
Később elismerte a polgármester asszony, igazam van, pályázzon minden mezőhegyesi, aki ki tudja fizetni a pályázási díjat. Hiába mondják, hogy nagyon jó lenne egyben tartani a földterületet, ha a politika úgy döntött: nem maradhat egyben.
Megkérdem Magyar Tibort: mi lesz a munkahelyekkel? – Megvan a veszélye, hogy kevesebb állás marad. De bizakodjunk, hogy a Limagrain majd kedvező feltételeket teremt, a családi gazdáknak is megéri vetőmagot termelni, foglalkoztatni, állatot tartani, amihez kell a munkáskéz.
Egyébként pedig nemcsak azért fogynak el a munkahelyek, mert nem akarunk munkát adni, hanem mert óriási technikai fejlődés van: ma egy ember elég ahhoz, amihez régen öt-hat kellett.
– Az önkormányzatnál 128 embert foglalkoztatunk, de az államtól csak mintegy negyvennek a bérét kapjuk meg – mondja Mitykó Zsolt, a mostani polgármester. – Ha a Ménesbirtok megszűnne, Mezőhegyes adóbevétele igen jelentősen csökkenne, a város finanszírozhatatlanná válna. Most még, ha üres a kassza, lehet szólni a vezérigazgatónak, hogy utalják pár nappal korábban a helyi adót. A Ménesbirtok télen sem bocsát el senkit, hogy tavaszig éljen meg, amiből tud.
Évi másfél milliárd forint vásárlóerőt bocsát ki ez az egy cég. Az önkormányzat kérésére saját erdejéből tűzifát biztosít a rászorulóknak. Támogatja a focit, a vallási és civil szervezeteket, a kultúrát. A magángazdálkodók között vannak, akik úgy könyvelnek, hogy lehetőleg se az államnak, se a városnak ne kelljen adót fizetniük. Legálisan megtehetik, olyan sok kedvező adóforma közül választhatnak.
– Mezőhegyes része a magyar történelemnek.
A Ménesbirtok épületei a világörökség várományosai. A Ménesbirtok 220 évig, 2004-ig állami vállalatként működött sikeresen, négy világhírű lófajtát tenyésztettek itt ki. Ma is párosítja a csúcstechnológiát a társadalmi felelősséggel – mondja Veres Zoltán, a Génbank-Semex Magyarország ügyvezetője, volt alpolgármester.
– Ha ezt mind eldobják, mit ad az állam cserébe? Ha az ottani állások megszűnnek, elapad, ami a város vállalkozóit, szolgáltatóit az onnan eredő vásárlóerőből eltartja. Elvándorol, aki tud, elfogynak a gyerekek, egyre több pedagógust kell elbocsátani. Elmennek az orvosok, megszűnik a gyógyszertár, csak a nincstelen napszámosok maradnak Ez a cél?
|
A fenyegető jövő
Teknős Miklós / Népszabadság |
– Az itt élők nem tüntetnek, nem lázadnak, de megszolgálnák a nekik adott bizalmat – mondja a polgármester. – Azt várják, hogy majd a vezetők megoldják. El sem hiszik, hogy megszűnhet a Ménesbirtok. Azt sem hitték el, hogy megszűnhet a cukorgyár. Volt, aki, miután elbocsátották, még napokig elment, és megkérdezte a portást, hogy tényleg nem kell-e többé dolgozni menni.
A város vezetői azt szeretnék, ha egyben maradna a cég akár úgy is, hogy visszakerül állami tulajdonba, ahogy 220 éven át sikeresen működött. Ha eljönne hozzájuk lakossági fórumra a kormányzattól egy felelős személy, ezt is fölvetnék neki.
Mitykó Zsolt kérdéssel fejezi be:
– Ez az 5400 ember nem érdemel meg „a nemzeti konzultációk kormányától” egy érdemi, személyes konzultációt – a mi jövőnkről?
