Kilenc különböző nyelv lehetőségeit mérlegelték a jelen lévő fordítók a horváttól a svéden keresztül a kínaiig, amelyeken meg kéne vagy kellett szólaltatni a magyar nyelv szókészletét, grammatikai és stiláris lehetőségeit a legvégsőkig fel- és kihasználó 1800 oldalas szövegóriást, az elmúlt évtizedek európai prózájának egyik legfontosabb művét, a 2005-ös Párhuzamos történeteket.

A német, a francia, a svéd, a horvát, a szlovák és a norvég fordítás már megszületett, a román, a szlovén, a spanyol és a kínai pedig most készül. A kínai résztvevő, mint mondta, fel is tudja majd használni, amit fordítótársaitól és a szöveget elemző kritikusoktól hallott - mert még mielőtt a szóválasztás problémái sorról-sorra sorra kerülhetnének, mégis érdemes tisztázni azt a nem könnyű kérdést, hogy mi is az, amit olvasunk.

Kultúrtörténeti problémák váltak praktikus feladattá az előadások és beszélgetések során, egy-egy szó pontos megfelelőjét vagy egy-egy magyar történelmi esemény történelmi-emlékezeti helyének idegen kulturális megfelelőit keresgélve. Megmutatkozott, hogy a fordítás egyszerre komoly elméleti felkészültséget igénylő és egyúttal végtelenül gyakorlatias tevékenység, filozófia és gondos iparosmunka ötvözete.

Az értelmezésekben szóba jöttek a huszadik századi magyar és európai múlt kapcsolatai, a testi tapasztalatokban megjelenő történelem, a romantikus szerelemről szóló elgondolásoknak a regényben megmutatkozó csődje, városok és korszakok kibogozhatatlanul egymásba fonódó emlékezete, valamint Nádas végső kérdése arról, mi volna bennünk saját, egyéni, ha vonzalmaink és késztetéseink mélyvilága olyan riasztóan és elementárisan hasonló.

A második nap végén maga Nádas is megjelent, hogy ugyanazzal az érzékeny, analitikus pontossággal beszéljen Károlyi Csaba ÉS-szerkesztővel a Tagore-sétányra költöző vénasszonyok nyaráról, mint Proustról és az emlékezés természetéről, hogy felolvasson készülő visszaemlékezéséből és megoldja, hogy senkit ne zavarjon, hogy mindez kis híján három órán keresztül tartott.

A legkülönbözőbb anyanyelvű, kulturális hátterű irodalmárok között a magyar nyelv és Nádas Péter műve teremtett ritkán láthatóan erős közösséget és ezek segítségével annyira mélyen értették egymást, ahogyan nekünk, olyan magyaroknak, akik nem tölthetünk el hosszú éveket kizárólag Nádas mondataival, igazán ritkán adatik meg. Vasárnap és hétfőn, a kihalt, őszi Balatonfüreden a magyar teljes titokban világnyelv volt, amelyen világirodalomról beszélgettek.