galéria megtekintése

A magyar műszaki lelemény a nyomor közepette szárnyal a legmagasabbra

2 komment


Bárkay Tamás

A rádiózás és a hangrögzítés fordulatokban gazdag történetét meséli el az Elektrotechnikai Múzeum új kiállítása. A gyengeáramú tematikát első ízben felkaroló intézmény látogatója elbűvölő tárgyi anyaggal szembesülhet a tárlaton, amely több helyütt is megerősíti a tapasztalatot: a jó öreg magyar műszaki lelemény a nyomor közepette szárnyal a legmagasabbra.

A kora XX. század dizájnja: gyönyörűséges darabok
A kora XX. század dizájnja: gyönyörűséges darabok
Szabó Miklós / Népszabadság

A kiállítás berendezője, a rádió múzeumának egykori egyszemélyes stábja, Szűcs László meglehetős távolságból közelít rá a témára. Egy 1793-ban Franciaországban konstruált eszközzel, az úgynevezett optikai távíró terepasztali atmoszférájú makettjével lepi meg a nézőt elsőként; a világítótoronyra emlékeztető építményre szerelt jelzőkarokat kis gombokkal lehet mozgatni egy kódrendszer szerint, valószínűleg az első jobb iskolai csoport látogatásáig.

 

Régi szép telefonkészülékeket is meggusztálhatunk ehelyütt, némelyik a népi demokratikus titkosrendőrségi vallatószobák hangulatát idézi, némelyik Rózsa György Kapcsoltam című műsorának felejthetetlen atmoszféráját, de ki van állítva egy éppen olyan is, amilyet e sorok írójának családja nyert el a Magyar Postától 1978-ban, röviddel azután, hogy 1965-ben bejelentette rá az igényét. Megtekinthető a Puskás Tivadar által jegyzett világszenzáció, az 1893. február 15-én bemutatott Telefon Hírmondó ugyancsak működő replikája is, mi több, még a hozzárendelt egykorú plakát is, amelyen bedrogozott kutya van megilletődve a találmánytól, amely „Ejnye, de furfangos...”

Arrébb pompás táskagramofonok és fonográfok fokozzák a feszültséget, valamint egy szintén remek hazai találmány, a használt röntgenfelvételből készült hanglemez, amelyet a hadigazdálkodás miatt beállott nyersanyaghiány közepette kísérleteztek ki leleményes mérnökeink. Hasonló kreativitásról árulkodik az az ugyancsak honi és ugyancsak a háborús évek kínjai közepette született készülék, amely viszont kiselejtezett mozifilmszalagokkal működik: a celluloidról lemosták az emulziót (a filmalkotást magát) és muzsikával töltötték fel legott. Briliáns, pláne hogy a mőbiuszszerűen megtekert szalagra 15 percnyi anyag is ráfért, szemben a vinillemezzel, amelyre maximum három.

Szűcs László
Szűcs László
Szabó Miklós / Népszabadság

A kiállítás a világ legszebb rádiói­val zárja magát, láthatunk számos remekbe szabott régi ­Oriont, köztük egy Pacsirtát, amelyről, mint tárlatvezetőnktől értesültünk, sok egyéb mellett azt érdemes tudni, hogy ez volt a legendás vállalat utolsó rádiója. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) szovjet menedzsmentje a hetvenes évek elején úgy döntött, hogy a gyártást a leginkább semmilyen híradástechnikai hagyománnyal nem bíró Bolgár Népköztársaságra bízza. A siker el is maradt, Budapest néven egy nagyobb szériát tudtak csak ­piacra dobni, de abban sem volt túl sok köszönet.

Látható a legendás Néprádió is, amelyet egyetlen adó vételére kalibráltak, de az ötvenes évek vége felé az ügyes magyar szerelők, akik már nem féltek annyira, ezért a közönség tömeges igényének engedve pillanatok alatt áthangolták. Így már a Szabad Európát is simán fogta a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.