Régi szép telefonkészülékeket is meggusztálhatunk ehelyütt, némelyik a népi demokratikus titkosrendőrségi vallatószobák hangulatát idézi, némelyik Rózsa György Kapcsoltam című műsorának felejthetetlen atmoszféráját, de ki van állítva egy éppen olyan is, amilyet e sorok írójának családja nyert el a Magyar Postától 1978-ban, röviddel azután, hogy 1965-ben bejelentette rá az igényét. Megtekinthető a Puskás Tivadar által jegyzett világszenzáció, az 1893. február 15-én bemutatott Telefon Hírmondó ugyancsak működő replikája is, mi több, még a hozzárendelt egykorú plakát is, amelyen bedrogozott kutya van megilletődve a találmánytól, amely „Ejnye, de furfangos...”
Arrébb pompás táskagramofonok és fonográfok fokozzák a feszültséget, valamint egy szintén remek hazai találmány, a használt röntgenfelvételből készült hanglemez, amelyet a hadigazdálkodás miatt beállott nyersanyaghiány közepette kísérleteztek ki leleményes mérnökeink. Hasonló kreativitásról árulkodik az az ugyancsak honi és ugyancsak a háborús évek kínjai közepette született készülék, amely viszont kiselejtezett mozifilmszalagokkal működik: a celluloidról lemosták az emulziót (a filmalkotást magát) és muzsikával töltötték fel legott. Briliáns, pláne hogy a mőbiuszszerűen megtekert szalagra 15 percnyi anyag is ráfért, szemben a vinillemezzel, amelyre maximum három.
|
Szűcs László
Szabó Miklós / Népszabadság |
A kiállítás a világ legszebb rádióival zárja magát, láthatunk számos remekbe szabott régi Oriont, köztük egy Pacsirtát, amelyről, mint tárlatvezetőnktől értesültünk, sok egyéb mellett azt érdemes tudni, hogy ez volt a legendás vállalat utolsó rádiója. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa (KGST) szovjet menedzsmentje a hetvenes évek elején úgy döntött, hogy a gyártást a leginkább semmilyen híradástechnikai hagyománnyal nem bíró Bolgár Népköztársaságra bízza. A siker el is maradt, Budapest néven egy nagyobb szériát tudtak csak piacra dobni, de abban sem volt túl sok köszönet.
Látható a legendás Néprádió is, amelyet egyetlen adó vételére kalibráltak, de az ötvenes évek vége felé az ügyes magyar szerelők, akik már nem féltek annyira, ezért a közönség tömeges igényének engedve pillanatok alatt áthangolták. Így már a Szabad Európát is simán fogta a 19, 25, 31, 41 és 49 méteres rövidhullámon.
