A lélekvezető varázsló műhelye

Párizs, Marseille és Aix-en-Provence után immár Budapesten is tart mozgásszínházi műhelyfoglalkozásokat a 65 éves Csetneki Gábor szabadúszó rendező, színházpedagógus, a Szárnyak Színháza egyik alapítója, aki 2008 óta Angliában él. Mivel nem könnyű őt semmiféle hagyományos „foglalkozásskatulyába” begyömöszölni, megkérdeztem tőle, hogy minek tartja magát, mire azt mondta: lélekvezetőként dolgozik.

A műhelymunkák során az ember „személyes mágiáját” fejleszti, s azokat a csomókat segít kioldalni, amelyek a személyiséget, a testet-lelket gúzsba kötik. Mivel ez eléggé talányos válasznak tűnt, tudakozódtam felőle az egyik legjobb barátjánál, Nyíri Sándor szobrásznál is, aki hasonlóan rejtélyesen nyilatkozott: Csetneki Gábor igazából varázsló, aki rejtett mélységeket képes feltárni a bensőnkben.

Ki tehát ez az ember, s mire számíthatnak azok, akik egy-egy kurzusra beiratkoznak hozzá? Az ELTE magyar–angol szakán végzett 1976-ban, ezután fordult a figyelme a színház felé, de véglegesen akkor dőlt el, hogy egész életében a színházművészettel fog foglalkozni, amikor 1978–1979-ben kijárt Wroclawba a Jerzy Grotowski által vezetett Laboratorium színházba. Ahogy Csetneki fogalmaz: „ott nyílt ki előtte a világ”.

Csetneki Gábor improvizációra és meditációra alapoz
Csetneki Gábor improvizációra és meditációra alapoz
Fekete Attila

1981-ben kitelepült Franciaországba, ahol Yoshi Oida műhelyeit látogatta, s különféle avantgárd projektekben vett részt. Családi okok miatt 1987-ben hazajött, s habár dolgozott kőszínházakban, javarészt a Szárnyak Színháza és a Szárnyak Fesztivál kötötte le az idejét, ahol olyan alkotókkal hozta össze a sors, mint Hajdu Szabolcs rendező, Szabados Mihály színész vagy későbbi élettársa, Deák Varga Rita színész, rendező, koreográfus.

Dolgozott a csillaghegyi Banán Klub kulturális szervezőjeként, hiszen a Szárnyaknak is a Banán adott otthont. Tangó című utcaszínházi darabjukkal beutazták fél Európát. Magyarországon kívül felléptek Franciaországban, Németországban, Marokkóban, Spanyolországban, legemlékezetesebb előadásuk az Aisa című darab volt, amelyet csaknem százötvenszer adtak elő. Csetneki Gábor 2008 óta az angliai Bristolban él.

A zenére és szövegre, mozgásra és csöndre építő műhelyek célja a mozgásszínházi alapok megismerése, a légzés és a figyelem koncentrált irányításának elsajátítása, valamint a tudat belső képeinek mozdulatként, gesztusként, hiteles jelenlétként való megformálása. S hogy mi történik a műhelymunka során? Csetneki ezzel kapcsolatban azt mondja: a résztvevők szó szerint „teret kapnak”, a gyakorlatok „felfűtik” ugyanis a belső tereket, így a testben és az energetikai rendszerben olyan dinamika jön létre, amely – ahogy fogalmaz – „gyökeresen eltér a napi éldegélés szerkezeteitől”.

A tanítványok sokat improvizálnak, időt kapnak arra, hogy megértsék: övék a tér, azt csinálnak vele és benne, amire szükségük van. A „lélekvezető” a gyakorlatokat „megtámogatja” meditációval vagy önálló etűdözéssel. A kurzusokra nemcsak színpadi embereket, hanem amatőröket is várnak, már olyanokat, akik – ahogy Csetneki mondja – „már láttak ezt-azt az életben, de meg akarnak tanulni új dolgokat”. A foglalkozások során nem egy darabot gyakorolnak be, hanem éppen fordítva: az improvizációk során kimosódó és leülepedő törzsanyagot addig tisztítják, míg ki nem kristályosodik valami, amiből esetleg bemutató lehet.

Így jött létre a Fragments című előadás is az Aix-en-Provence-ban dolgozó Ken Michellel. Arra a kérdésemre, hogy egy Bristolban élő magyar színházi szakembernek miképpen lesz mozgásszínházi műhelye Franciaországban, megtudom: a párizsi foglalkozásokat egy régi francia barátja, volt tanítványa szervezte, aki annak idején Magyarországon dolgozott lektorként, s Veszprémből feljárt a Banánban tartott kreatív műhelyekre.

Ebből a kapcsolatból nőtt ki két és fél év intenzív párizsi „műhelyezés” és egy műhely-demonstráció az ottani Magyar Intézetben. S hogy milyenek a véletlenek: az egyik párizsi foglalkozáson részt vett a marseille-i Ken Michel, aki megkérdezte Csetnekit, hogy nincs-e kedve tanítani a kikötővárosban is. Eztán következett három és fél év közös munka Marseille-ben. S hogy mi az, amit megtanít? A bevezetőben említett Nyíri Sándor szerint Csetneki Gábor született szellemi vezető, akinek a segítségével a kereső személyiség metamorfózist élhet át – feltéve persze, ha van rá igénye.

Hajdu Szabolcs: Öntudatossá tett

Csetneki Gábor volt az első munkaadóm 18 évesen. Egy workshopon találkoztunk 1989-ben Debrecenben, és azért költöztem Budapestre, hogy az ő útmutatásai alapján folytathassam a Várhidi Attilánál elkezdett színházi tanulmányaimat – meséli Hajdu Szabolcs filmrendező. – Akkoriban tért vissza Franciaországból, az ő közvetítésével első kézből ismerkedtem meg a kor progresszív, kortárs európai színházi irányzataival.

A műhelyében eltöltött idő alatt leltem öntudatra, az itt szerzett impulzusok alapjaiban határozták meg a világhoz való viszonyomat, művészetfelfogásomat. Komplex, a mozgás- és íráskészséget, a vizuális gondolkodást fejlesztő, végső soron mindenre kiterjedő és folyamatosan tágítható tréningjei segítségével kezdtem el identifikálni, beazonosítani magam. Azok közé az emberek közé tartozik az életemben, akiket mesternek szokás nevezni.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.