A modern, szórakoztató filmek történetében van néhány ikonikus karakter, akikre mindig kíváncsiak leszünk, mi nézők. Az egyikük Rocky Balboa, az Olasz Csődör művésznevű bokszoló, akit Sylvester Stallone alkotott meg.
Meglepő tény, hogy Sylvester Stallonét 1977-ben nemcsak a legjobb színész kategóriában jelölték Oscarra a Rocky címszerepéért, hanem a film forgatókönyvéért is nominálva lett, melyet szintén ő jegyez. Igen előkelő társaságba került ezzel ő, hiszen előtte a filmtörténetben csak két művészt jelöltek egyszerre írói és színészi Oscarra: Charlie Chaplint A diktátorért 1940-ben és Orson Wellest Az aranypolgárért 1941-ben. Persze, már látom lelki szemeimmel, ahogy esztétaprofesszorok sikoltanak fel egyöntetűen, a Rocky bizony nem mérhető egy szinten a két legendával. Pedig de. John G. Avildsen drámája telibe talált.
Több szinten működött: izgalmas, párbajba torkolló sportfilmként, illetve klasszikus karakterfejlődéses drámaként, melyben a kisember megkapja a lehetőségét az amerikai álomban való részvételre és komolyan veszi az ajánlatot. Rajta kívül senki sem gondolja, hogy valóban lehet esélye Apollo Creed ellen a világbajnoki címért. Az olasz melák képes a csodára, azonban ez nem elég az álomhoz: pontozással veszít Creed ellen.
