galéria megtekintése

A legnagyobb magyar hipochonder

Az írás a Népszabadság
2015. 05. 22. számában
jelent meg.


Torma Tamás
Népszabadság

Vajon ki volt itt a valódi főszereplő? Szerda este Nádas Péter egyedi tárlatvezetést tartott a Petőfi Irodalmi Múzeum Füst Milán és felesége, Helfer Erzsébet műgyűjteményét bemutató kiállításán. Előtte még a maga kifinomultan elmerülő módján felolvasta a híres Füst-regény, A feleségem története 2007-ben megjelent német kiadásához írt utószavát, és ez az egész így, együtt volt a kultúra apró kis ünnepe.

Ez az egész így, együtt volt a kultúra apró kis ünnepe. Nádas Péter tartalmas könnyedsége és Füst Milánék különös környezete.

Az első meglepetések még A mester én vagyok című kiállításon érhetik az embert. Füst Milán A feleségem története világhíre nélkül is az egyik legszínesebb magyar író volt. (A könyv az 1958-as francia kiadása után aratott nemzetközi sikert, a szerző 1965-ben még a Nobel-díj jelöltjei közé is bekerült.) Az egyik legjelentősebb magyar hipochonder.

Nádas szerint Füst már ifjúként aggastyán, már csak a kegyes halálra vár. Élete végére sikerült csak tolókocsiba kerülnie, de akkor aztán trónként használta.

 

Füst Milánnak úgy lett jelentős műgyűjteménye, hogy nem is volt műgyűjtő. A lakásukban felhalmozott műkincsek az odaadó és ügyes feleségnek, Helfer Erzsébetnek köszönhetők.

Nádas Péter tárlatvezetést tart
Nádas Péter tárlatvezetést tart
Teknős Miklós

A tanár Füst 1923-ban a tanítványát vette feleségül, ami nem volt ugyan szerelmi házasság, de később igazi mély, bizalmi viszonnyá fejlődött. (A házasság 44 évig tartott, de Füst nagy szerelme Jaulusz Erzsébettel még tovább: a 62 éves viszony után 1967-ben egy hónap különbséggel haltak meg. Szerelmi levelezésük selyemszalaggal összekötött paksamétája akkor került elő, amikor már a feleség sem élt.) Helfer Erzsébet ügyes üzletasszony volt, a harmincas években ő szerezte meg a híres Epeda termékek hazai forgalmazási jogát, ebből és másból sokáig ő tartotta el a férjét, annak halála után pedig ő hozta létre a Füst Milán Alapítványt is, amelyből egyebek között ez a kiállítás is gazdálkodhatott. Nádast a kiállításból egyrészt a gyűjtemény ragadta meg, másrészt az írói környezet. Különös a párhuzam a festői portrék és az első terem fotói között is: szerinte például a híres Füst Milán-portré, amelyet Berény Róbert festett, nagyon jó kép, de nem jó portré Füstről.

Füsték tehát nem voltak gyűjtők, csak műalkotásokkal vették körül magukat. Baráti körükhöz zenészek, festők tartoztak, többek között Szigeti József hegedűművész, Weiner Leó zeneszerző, Berény Róbert (az egyik leghíresebb képet éppen ő festette Weinerről) és a Nyolcak festőcsoport többi tagja. Gulácsy, Kmetty és Tihanyi Lajos képei között Nádas Pétert mégis az íróasztal ragadta meg – vajon hol tárolhatta Füst a rengeteg jegyzetét? Azt már Esterházy Péterrel is többször kitárgyalták, hogy ezek a legfontosabb irodalmi kérdések: hol és hogyan tároljuk a lefirkantott ötleteket úgy, hogy a megfelelő időben kéznél is legyenek? Majd elmesélte, hogy festők és írók gyakran barátkoznak, beszélgetnek, és persze az ilyen kapcsolatból sok ajándékkép is származik. (Neki például egy különleges felületű Sváby Lajos-mű van a szobájában, amelynek különösen a vastag és lendületes festékvonásokból összeálló textúráját szereti.)

Egy japán metszet előtt Nádas bevallotta, ez nem áll közel hozzá, mert rejtett utalásait nem érti, számára csak az egzotikum marad, azt pedig inkább kerüli, de Füst ábrázolásmódja valahogy közel áll ehhez, úgy foglalkozik „a lélek mindannyiunk számára ismerős apró bonyodalmaival”, hogy egyszerre tud ösztönös és szellemi lenni.

I!

A kiállítás megtekinthető

„A mester én vagyok” Petőfi Irodalmi Múzeum Füst Milán egykori lakásából származó páratlan képző- és iparművészeti gyűjtemény

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.