Osztrovszkij: Jövedelmező állás. Kaposvári Csiky Gergely Színház

A rendező lelkéből szól az előadás. Személyes, megszenvedett élményeiből. Egykori színigazgatói tapasztalatai Méhes Lászlót olyan mélyen megrázták, hogy Alekszandr Osztrovszkij XIX. század közepéről való, korrupcióról, csúszópénzekről és a naiv illúziók elvesztéséről szóló darabját, a Jövedelmező állást nem a közelmúltba helyezte. Az előadás nem éri be azzal, hogy az ősrégi történetet rávetítse a jelenre, de a jövőre is továbbsugározza, talán még a XXI. századon is túlra.

Rózsa István díszlete leginkább a 4-es metró eleganciájára emlékeztet. A korrupció, a vesztegetés, a hivatallal való visszaélés éppoly örök, mint a szerelemmel, a vágyakkal való zsarolás. Mindig így volt, és mindig így lesz. Valami zsigeri átok ül az emberiségen, amely a jámbor hitet, a változtatni akaró nagy szándékokat mindig vereségre kárhoztatja. Osztrovszkij hősének egyetlen ábrándja van, az, hogy tisztességes munkából szeretne megélni, de kettős vereséget szenved: nemcsak megélni nem tud, de nevelőként, felvilágosítóként is csődöt mond.

Butuska feleségét, akinek együgyűségét összetéveszti a tiszta lappal, amire bármi írható, nem tudja meggyőzni a nehéz, de becsületes, munkás élet örömeiről. Az asszony irigyli nővére becstelenül szerzett pénzből folytatott léha, fényűző, tartalmatlan életét. A darab ennyiben nem is túl távoli rokona a Katonában most Fényevők címmel játszott Gorkij-műnek is, csak ott egész rakás értelmiségit láthatunk magasztos eszmékre függesztett szemmel botladozni az élet igazibb bajai közt. A rendező közlendőjét nem csak a látványvilágra bízza. A játékstílust, játékötleteket is igyekszik a keserű mondandóhoz igazítani. A lelki-szellemi ocsmányságot testi megnyilvánulásokkal is megtámogatja hol durván, hol szellemesen.

Ebben nagy segítségére lehetett, hogy a színészek többsége régi vagy nagyon régi kaposvári, még bennük élhet a régi iskola emléke. Kovács Zsolt felidézi egykori polgármester-alakítását Babarczy László Rokonok rendezéséből, szuggesztív tárgyilagossággal adja a meg győződésből korrupt vezető egyéniséget, aki mindenre képes, csak saját pénzen vett felesége ágyába nem tud bejutni. Varga Zsuzsa gondosan árnyalja a megalázó helyzetében a maga módján lázongó, alkoholista asszony összetett jellemét, a vendégként visszatérő Csákányi Eszter tudja, meddig kell elmennie a minden erkölcstelenséget egyetlen igaz magatartásként hirdető anya karikírozásában.

Hunyadkürti György harapós agresszivitással képviseli a megalázkodás, az alkalmazkodás erkölcsét, Karalyos Gábor pedig megmutatja, hogy a pénz, a hatalom miképpen csinál egy izgalmában bevizelő idiótából magabiztos fellépésű úriembert. Fándly Csaba tökéletes megtestesülése a csillogó szemű, szenvedélyes agresszív naivitásnak, Sipos Vera jól eligazodik a buta lány és fiatalasszony szerelmes együgyűségének, a csillogó, könnyű élet ösztönös elemi vágyának és befolyásolhatóságának útvesztőjében. Grisnik Petra lenyűgöző, amikor teljes hosszában kiglancolva megjelenik a célravezető asszonyi praktikák megtestesüléseképpen.

Horváth Kata jelmezei még a befejezésnél játszanak fontos szerepet: amikor a megtört főhős, asszonykájával együtt megalázkodva öltönyösen megjelenik nagybátyjánál jövedelmező állásért kuncsorogni, ám a nagybácsi éppen lebukott, mert túlment a bűnök általánosan elfogadott normáján. A rosszkor jött kérelmet a többiek hatalmas kacajjal fogadják. Nem szólítanak föl, mint Gogolnál, hogy magunkon nevessünk, ők nevetnek magukon. Alighanem egyre megy.